A művekben a sokszínűség, progresszió, az elfogadás, az LMBTQ-ügyek melletti kiállás és persze a rasszizmus elleni harc jelenik meg. Ebben a világban a fehér ember bűnös, elnyomó, örüljön, ha nem vetik börtönbe.
A szereplők között minden esetben találunk néhány homoszexuális, biszexuális vagy leszbikus karaktert, de az elmúlt időben a magukat nőnek képzelő férfiak, illetve önmagukat férfinak képzelő nők is megjelentek. A karakterek minden esetben végtelenül kedvesek, viccesek és szimpatikusak. Könnyed eleganciával kezelik az élet által eléjük gördített akadályokat, minden problémát megoldanak, és ha szerepelnek is amolyan konzervatív figurák is egy-egy alkotásban, mindössze annyi a forgatókönyvírók által rájuk osztott feladatuk, hogy komoly jellemfejlődésen menve keresztül rájöjjenek, hogy eddig rosszul gondolkodtak a világról, előítéletesek, gonoszak voltak, persze csak addig, amíg meg nem ismerték az aktuális humoros, okos, és kedves LMBTQ-karaktert, végül hamut szórva a fejükre megváltozzanak, és megtagadják régi önmagukat.”
Nyitókép: Kisbenedek Attila / AFP