Ehhez elég csak megnézni a streamingszolgáltatók filmjeit és sorozatait. Ha így teszünk, egyértelműen láthatjuk majd, hogy az alkotásokban a történet sokszor másodlagos, hiszen az úgynevezett liberális értékek hirdetése az első számú cél. Újabban pedig a (sötét)zöld propagandáé is. Egy számunkra teljesen idegen világ bontakozik ki előttünk, ha előfizetünk a Netflix, a Disney, vagy az Apple szolgáltatásaira.
A művekben a sokszínűség, progresszió, az elfogadás, az LMBTQ-ügyek melletti kiállás és persze a rasszizmus elleni harc jelenik meg. Ebben a világban a fehér ember bűnös, elnyomó, örüljön, ha nem vetik börtönbe.
A szereplők között minden esetben találunk néhány homoszexuális, biszexuális vagy leszbikus karaktert, de az elmúlt időben a magukat nőnek képzelő férfiak, illetve önmagukat férfinak képzelő nők is megjelentek. A karakterek minden esetben végtelenül kedvesek, viccesek és szimpatikusak. Könnyed eleganciával kezelik az élet által eléjük gördített akadályokat, minden problémát megoldanak, és ha szerepelnek is amolyan konzervatív figurák is egy-egy alkotásban, mindössze annyi a forgatókönyvírók által rájuk osztott feladatuk, hogy komoly jellemfejlődésen menve keresztül rájöjjenek, hogy eddig rosszul gondolkodtak a világról, előítéletesek, gonoszak voltak, persze csak addig, amíg meg nem ismerték az aktuális humoros, okos, és kedves LMBTQ-karaktert, végül hamut szórva a fejükre megváltozzanak, és megtagadják régi önmagukat.”