„A »státuszfogoly« fogalmával először a tizenkét pontban találkoztam. »A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak!« – így szól a tizenegyedik. Még aznap ki is szabadították börtönéből az állam, vagyis a „status” egyik politikai foglyát: Táncsicsot. A státuszfoglyok korábbi listája is igen tiszteletre méltó névsor: az államnak nem tetsző tevékenység miatt rákerült Kazinczy, majd Kossuth és Wesselényi is.
Aztán elolvastam Jókai Rab Rábyját -Szerb Antal szerint Jókai legjobb regényét-, amelyben a dicsőséges vármegyének lett elege a kisebb és nagyobb visszaéléseket szinte rögeszmés szenvedéllyel feltáró Ráby Mátyás folyamatos »hepciáskodásából«, és tette őt státuszfogollyá. Ma is vannak Rábyhoz hasonló alkatok (gondoljunk a kormány, sőt olykor az ellenzék számára is »kényelmetlennek« tűnő Hadházyra), de fájdalom, ma már kicsit kevésbé egyszerű őket státuszfogollyá tenni. Legfeljebb Kövér szívóztathatja egy darabig az ilyeneket, de a házelnök iránti minden tiszteletünk ellenére ki kell jelentenünk: ez azért nem ugyanaz.”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner