A faj tisztaságát védő fideszes kurzus holokauszttraumát szimulál

„David Pressman amerikai nagykövet a vendégeinek felkínált szédertálat Göngyösi Márton meghívásával fűszerezte meg – nem csoda, hogy sokak torkán megakadt a falat. A Jobbik egykori frakcióvezetője tíz éve még a magyar–izraeli kettős állampolgárságú képviselőket akarta listázni, most mégis ő, a párt jelenlegi elnöke volt az egyetlen aktív politikus a zsidók egyiptomi szabadulását ünneplő pészahi vacsorán.

Gyöngyösi meginvitálásának ötletét még bizarrabbá teszi az a tény, hogy követségi eseményekre általában az Egyesült Államok külpolitikájával rokonszenvező politikusokat hívnak meg, márpedig Gyöngyösi korábban antiatlantista volt, Ukrajna kérdésében a Nyugatot kétszínűnek, a 2014-es krími referendumot pedig az önrendelkezés diadalának nevezte, aztán megfigyelőként részt vett a donyecki választáson, és tisztának minősítette azt. Ez bizony még maceszgombócból is sok, főleg ott, ahová se a Momentum elnöksége, se a Gyurcsány-házaspár nem kap meghívást. Gyöngyösi a Válasz Online kérdésére válaszul bevallotta: függetlenül attól, hogy az utóbbi években pártja az unió meg a NATO híve és az antiszemitizmus elutasítója lett, maga se érti, minek köszönheti a megkülönböztetett figyelmet. Kár tagadni, hogy ez tényleg nehezen érthető.

A ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK VEZETŐINEK EGY RÉSZE ÜDVÖZÖLTE GYÖNGYÖSI SZÉDERMEGHÍVÁSÁT, MÍG MÁSOK FELHÁBORODTAK – A KORMÁNYTÓL VALÓ TÁVOLSÁG FÜGGVÉNYÉBEN.

A rendkívüli morális deficitjükkel fölényeskedő kormányzati orgánumok őrjöngve vetették rá magukat az ügyre, hisz ritkán adódik olyan nagyszerű alkalom, amikor jogosan kérhetik számon ellenlábasaiknak a magukénál is tágabban értelmezett erkölcsi fluiditását, főleg olyan alapvető értékek pártján, mint az antiszemitizmussal szemben érvényesítendő civilizációs normák védelme.

Bayer Zsolt tévéműsorában Gulyás Gergely kijelentette, hogy Pressmannak bocsánatot kellene kérnie a zsidó közösségtől. Aligha csak bennem vetődik fel a kérdés: tényleg olyan nagy baj az a mai Magyarországon, ha valaki megsérti a zsidókat? Csak mert ha tényleg olyan nagy baj, akkor miért kell a magyarság hivatkozási és azonosulási alanyait olyan hétpróbás antiszemitákból legyártani, amilyen Tormay Cécile, amilyen Wass Albert, vagy amilyen Prohászka Ottokár? Miért kell a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének főszerkesztőjét, Nyírő Józsefet meg az ő műveit kötelező olvasmány gyanánt a fiatal nemzedékek kezébe adni, amikor a szerző finoman szólva is messzebb ment holmi képviselők listázásánál, amikor még 1942-ben szenvedélyes beszédet intézett az Országgyűléshez. »Félre az útból a magyar lelkiségtől idegenkedőkkel. Azokkal, akik az úgynevezett humánum álorcájában a sajtó, az irodalom, a művészet, a lélek és a szellem területén olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthattak bennünket a saját hazánkban. Ennek a felfogásnak, ennek a levitézlett liberális, zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie.« El is tűnt Radnóti Miklós, el is tűnt Szerb Antal, el is tűnt Rejtő Jenő, és el is tűnt még hatszázezer, ahogy azt a szerző előírta.

Tényleg olyan nagy baj az a mai Magyarországon, ha valaki megsérti a zsidókat, amikor a Szabadság téri megszállási emlékmű holokausztáldozatok és -leszármazottak tízezreinek arcába tolja bele, hogy rosszul emlékeznek, rosszul vinnyognak és sivalkodnak, az ezeréves magyar állam ugyanis vétlen a zsidó származású magyarok kiirtásában: a magyar állam egy angyal, amelyet megtámadott a német birodalmi sas, így esett meg a zsidókkal a lemészároltatás. Semmi kétség: a nemzeti radikális rezsim szerint bőven ráfér a Pozsonyi úti zsidókra a történelmi tárgyú irritáció, csak időről időre hasznosnak ítéli ezt a tényt is meghamisítani – akárcsak magát a történelmet.

Ha tényleg annyira fáj az Orbán-rendszer fenntartóinak Gyöngyösi tíz évvel ezelőtti zsidólistázása, amennyire széles gesztusokkal demonstrálják azt, akkor miért is volt szükségük a Soros-plakátkampányra, a közintézmények kulisszái mögött szervezkedő zsidó háttérhatalom arcának szánt vén, kampós orrú gazember nemzeti közellenséggé tételére? Vajon kikről beszélt Orbán Viktor 2018. március 15-én, amikor úgy fogalmazott, hogy »olyan ellenféllel kell harcolni, amely nem nyílt sisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ, és mindig a szívet támadja, különösen, ha az piros, fehér és zöld«? Tényleg annyira fáj a kormánypropagandistáknak Gyöngyösi egykori szédelgése az ordas eszmékkel, ahogy azt előadják, amikor az örökös miniszterelnökük szerint mi, magyarok »egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni«?

Jelzem, hogy ez a kijelentés nem tíz éve hangzott el, mint Gyöngyösi Márton zsidólistázásra vonatkozó országgyűlési beszéde, hanem mindössze nyolc hónappal ezelőtt.

BESZÉDES, HOGY MÍG A FIDESZES VÉLEMÉNYMONDÓK GYÖNGYÖSIT GYŰLÖLETKELTÉSÉRT A TEJÚTRENDSZERBŐL IS KIREKESZTETTÉK, ADDIG A MINISZTERELNÖK FAJELMÉLETI FEJTEGETÉSE KIFOGÁSTALAN ERKÖLCSISÉGŰ A SZEMÜKBEN.

Ugyan ki hiszi még el nekik a Kárpát-medencében, hogy az időtlen emberi humánumot, nem pedig a Fidesz aktuális politikai érdekeit szolgálják és védelmezik?

Nevetséges, ahogy a kormányzati sajtónak a rezsim valamennyi antiszemita gesztusát őrjöngve hitelesítő és Bicskéig meghosszabbító véleménypribékjei Gyöngyösi szédermeghívása láttán az ingeiket szaggatják, és üldözéstől rettegő zsidókat imitálva színpadiasan kiáltanak fel az égre: soha többé ordas eszméket, soha többé zsidólistákat, soha többé vészkorszakot! Ugyan ki hisz még nekik? Kinek szánják ezt a nyomorúságos misztériumjátékot? A Fidesz-hívek nem vevők rá, mert a rendszer propagandafelületei rég judeofóbiásokká formálták őket a kettős beszédükkel, Magyarország fennmaradó humánus lakói pedig már számtalanszor megtapasztalták, hogy a kormánypárti narratíva sulykolásáért felelős írástudó verőemberek soha semmit nem a meggyőződésük szerint, hanem mindent csakis a pártállam érdekeit követve mondanak és tesznek. Ami a liberálisok körében szerves folyamat eredménye, azt az illiberális hatalom adóforintokat és 3D nyomtatókat nem kímélve műanyagból önti ki – így válaszolt Orbán Viktor Donáth Annára és Cseh Katalinra Varga Judittal és Novák Katalinnal, így tűntek fel a hatalom csahos kutyái közt kivarrt és kilyuggatott, graffitis-baseballsapkás megmondók, s így váltak taktikai holokausztsérültekké azok, akik nyolc hónapja még fajkeveredéstől rettegtek. Ravaszul ellesték, és egész alakos falitükör előtt alaposan begyakorolták a holokauszttraumatizált zsidók gesztusait, úgyhogy majd ők megmondják, mi a kellő és mi a hibás viselkedés akár a szalonban, akár a zsinagógában: a fajvédelem helyes – a listázás elfogadhatatlan.

David Pressman jól tudja, mit tesz. Gyöngyösi Márton meghívásával azt üzeni, hogy az Egyesült Államok értékelvű, de pragmatista nagyhatalom, amely olyannyira elkötelezett a jelen iránt, hogy a múlttól készséggel eltekint. Orbán Viktor a napokban Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nyilatkozatára, amely szerint Ukrajnának helye lenne a NATO-ban, felháborodottan azt twittelte, hogy »micsoda?!« – ugyanez az Orbán Viktor 2008-ban Bukarestben még arról beszélt, hogy »a NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia NATO-tagságra irányuló euroatlanti törekvéseit, ma megállapodtunk abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek«. Ki hát akkor Orbán Viktor? Az előbbi? Az utóbbi? Vagy egyik sem, úgyhogy bármelyik? 

AZ AMERIKAI NAGYKÖVET JÓL TUDJA, HOGY ORBÁN BÁRMIKOR KÉPES POLITIKÁT VÁLTANI, HISZEN EZT MÁR SOKSZOR MEGTETTE – VÁLTSON MEGINT, HA JÓT AKAR, MERT VAN VISSZAÚT.

Még az olyan szalonképtelen alakoknak is, mint a tíz éve zsidók listázását követelő Gyöngyösi Márton. Még az olyan szalonképtelen alakoknak is, mint a nemzeti radikális létére középre igazodó, Nyugat-pártiként Ukrajnát támogató Giorgia Meloni. Már csak az a kérdés: mennyire szalonképtelen alak Orbán Viktor a maga szemében? A nyugatos Magyarország áll vagy bukik ezen.”

Nyitókép: Facebook