Emlékszünk még Simicska Lajosra?
„Több szempontból érdekes mindaz, ami Matolcsy György mára talán elhíresültnek minősített beszédét illeti. Nem feltétlenül abból a szempontból, ahogy azt a baloldal nekünk beadni szeretné, de mindenképpen érdemes róla beszélni. Az első, ami az ember fejében felmerül, hogy amiképpen a baloldalon viharos gyorsasággal lehet valaki “heróból zero” (ugye angolszász nyelvterületen ezt a kifejezést szokták arra használni, aki nagyon gyorsan válik megváltóból senkivé, lásd még példaként Márki-Zay Pétert), úgy ugyanezt az utat valaki a jobboldalról érkezve, fordított iránnyal is bejárhatja. Azaz zéróból lehet hero, mármint baloldali mérce szerint.
Emlékszünk még Simicska Lajosra? Az emberre, akiről évtizedekig csak suttogva beszéltek a baloldali padsorokban is? Aki minden titkok tudója volt, az igazi gazdasági elnyomó, az az arc, akitől valóban rettegni kell, de főleg megvetni? 2015 egy téli délutánján viharos gyorsasággal vált belőle a baloldal egyik legfőbb reménysége, már-már apostola. Főleg, amikor bizonyos hírek szerint igencsak szép pénzt fektetett a Jobbikba. Megvan még, ugye? A 2018-as kampány során a vágyakozás az ellenzéktől, hogy mikor robbantja az atombombáját?
Az a helyzet, hogy morál nélküli embereknél ez már csak így működik. Mármint náluk nem kell különösebb mozgatórugó ahhoz, hogy valakit sokáig hősnek tartsanak, aztán hirtelen páriának és fordítva. És a leginkább Simicska esete mutatta meg, hogy ezek a túloldalon tényleg ilyen egyszerűen és elvek nélkül működnek. Amiért felhozom Simicska példáját, az véletlenül sem az, mintha azt gondolnám, hogy Matolcsy hasonló utat jár be. A magam részéről kiváló szakembernek tartottam és tartom a jegybank elnökét, aki az unortodox gazdaságpolitika részbeni kialakításával és megvalósításával elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy – ahogy egyébként bizottsági meghallgatásán ő maga is fogalmazott – Magyarország megnyerte a 2010-es éveket.
Ehhez a bizottsági meghallgatáshoz pedig igen gyorsan azt is tegyük hozzá, hogy Tordai Bence szép munkát végzett abban, hogy hangulatkeltő, összevágott videójával olyan képet állítson be Matolcsyról, mintha kizárólag kritikával élt volna. Hogy ezzel kinek az utasításait hajtotta végre, az jó kérdés, de bizonyos spekulánsok az ilyen botrányocskákat követő valutamozgásokat szokták felhasználni egy-egy jó kis shortolásra. A nemzetbiztonság helyében utánanéznék, hogy Tordai kikkel és milyen beszélgetéseket folytatott az elmúlt időszakban, mert ilyen cselekményekért kevésbé illemtudó helyeken pár évvel is meg szokták kínálni a delikvenseket.”
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Bár ő Spanyolországba vágyik.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
