Az igazmondás védelmében

„Első mondása ezek közül álláspontom kiegyensúlyozottságára vonatkozik: »Karácsony esetében Puzsér vasszigorral nehezményezi, hogy «másfél év után dobja a fővárost, mint egy rühes szajhát», és hogy «Budapest nem volt más neki, mint zsákmány és ugródeszka». Márki-Zay Péter esetében egyáltalán nem probléma, hogy most is polgármester egy megyei jogú városban.  Mintha kettős mércét alkalmazna Puzsér.«

A felvetés jogos – íme a válasz: három alapvető különbség is van a két helyzet között. Egyrészt Márki-Zay Péter már 2018 márciusa óta – tehát több mint három éve – Hódmezővásárhely polgármestere. Másrészt Márki-Zay az ellenzéki igeretfigyelo.hu oldal számítása szerint a kampányában tett vállalásainak 74,5%-át már teljesítette, 16,5% pedig folyamatban van, Karácsony teljesített vállalásai ezzel szemben nem érik el a 15%-ot, és a folyamatban lévők aránya is 20% alatt marad. Karácsony Gergely legfőbb ígéreteinek, a Tiborcz-adónak, a stadionstopnak, az elszámoltatásnak és az uniós fejlesztési pénzek becsatornázásának egyike sem teljesült, a kampány során Orbán bábjaként mocskolt Tarlós István viszont Budapest díszpolgára lett, csak hogy a főpolgármester konszenzuális arcélt villanthasson.

Ha Karácsony Gergely valóban teljesíteni akarta volna az ígéreteit, azt már megbízatásának első fél évében megtehette volna, hisz akkor még nem volt járvány, úgyhogy különleges jogrend sem uralkodott. A stadionstop vállalását legkésőbb akkor teljesítenie kellett volna, amikor a kormányzat valamennyi demokratikus értéken átgázolva százmilliárdokat vett el az ellenzéki önkormányzatoktól. Harmadrészt pedig felhívom Dávid Ferenc figyelmét arra, hogy Budapest és Hódmezővásárhely vezetése finoman szólva sem ugyanaz a liga. Budapest egy regionális metropolisz, melynek főpolgármestere Magyarország legnagyobb felhatalmazású közvetlenül választott tisztségviselője. Ennek a városnak a vezetése olyan kihívásokkal jár, amelyeket egyszerűen bűn személyes ambíciók játékszerévé tenni: lakhatási válság, szociális válság és klímaválság, hogy a mindennapos közelkedési dugókról és a budapesti levegő károsanyag-tartalmáról ne is szóljak. Karácsony Gergely határtalan politikusi ambíciói ezek megoldásának lehetőségétől fosztják meg a fővárosiakat – a főpolgármester legújabb indulásával azt kockáztatja, hogy ha miniszterelnök lesz, az első száz nap kegyelmi időszakában újabb választási kampány indulhat Budapest vezetéséért, ez pedig az általa alakított kormány mozgásterét szűkíti majd.

Dr. Dávid Ferenc másik kérdése arra vonatkozik, hogy kit és milyen arányban támogatok az általam megnevezett két jelölt, Pálinkás József és Márki-Zay Péter közül. Röviden válaszolok: mindkettőt alkalmasnak találom, mert ők Karácsonnyal és Dobrevvel ellentétben olyan jelöltek, akikkel a vidéki Magyarország a Fidesztől elfordítható. Még a gondolat is szívderítő, hogy mekkora bajban lenne Orbán kampánygépezete, ha a jobboldali szavazótábort Karácsony vagy Dobrev helyett Márki-Zay vagy Pálinkás ellen kéne mozgósítania. Ha itt és most választanom kell, akkor Márki-Zay Pétert támogatom – remélem ez így Dávid Ferencnek is megnyugtató.

A neoliberális közgazdász harmadik mondása így hangzik: »Nos, gyorsan tisztázzuk: a budapestiek nem hagyták magukat becsapni, ezért is hajtották el a főpolgármesteri szék közeléből Róbertet. A 4,5 százalékot biztosító szavazótábort viszont sikerült jól átvágnia.« Kérem Dávid Ferencet, hogy nevezze meg, mivel vágtam át a Budapesten szavazók négy és fél százalékát! Esetleg arra céloz, hogy nem lettem főpolgármester? Csak jelzem, hogy senkinek nem ígértem meg, hogy az leszek, sőt: megválasztásom esélytelenségét a kampányom során sokszor hangsúlyoztam. Karácsony Gergely tényleg átvágta a 2018-ban rá szavazókat? Csak mert tizenkét megszerzett százalékkal nem lett belőle miniszterelnök, pedig ő megígérte, hogy az lesz. 

Sajnálom, de az érvek mérlegelése után az az érzésem, hogy épp Dávid Ferenc alkalmaz kettős mércét. Számontart jó és demokratikus hazugságokat, amelyekért természetesen Karácsony Gergely felel, továbbá számontart rossz és antidemokratikus igazságokat, amelyeket nekem tulajdonít. Úgy véli, hogy a politika törvénye szerint a hatalomhoz márpedig hazudni kell, ennek keresztjét veszi a vállára Karácsony Gergely – ezek a hazugságok a Via Dolorosa stációi, mely út a demokratikus megváltáshoz vezet. Ami pedig az én számból elhangzik: alattomos, manipulatív, megrontó igazság, amely kísértésbe viszi a demokratikus oldal választóit – könnyű nekem igazat mondani, hisz nem nehezedik vállamra a hatalom akarásának görnyesztő terhe. Egy ilyen ember nem válthatja meg a politikát. Könnyen pofázom, hisz nekem nem kell mindenáron az egyre magasabb pozíció: megengedhetem magamnak az igazmondás luxusát. Sőt: könnyedén és felelőtlenül bélyegezhetem meg azokat a kiváló jellemű politikusokat, akiknek nem derogál nap mint nap emberi milliók arcába hazudni, hogy Magyarországot egy picit igazabb hellyé tegyék.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás