A pátriárka alkonya

„A fene se érti, hogy mi baja volt a múlt heti műbalhét kreáló Fidesz fiókszervezetnek a német köztévével. Az ugyanis szerintük azt sugallta, hogy a Kossuth tér II. világháború előtti állapotának helyreállítása és Orbán Várba költöztetése – ahol Horthy is székelt – a II. világháború előtti világot idézi meg. Az ember azt hinné, hogy ezt dicséretnek veszik. Elvégre ez az a szubkultúra, amely alig győz rájátszani a darutollas-kacagányos Horthy-mitológiára, és gőzerővel építi vissza a régmúlt úri világának illúzióját. Ahol egy nő akkor is csak egy »asszonyság« ha kapott egy Széchenyi-díjat, a fiatal, több nyelven beszélő orvos pedig csak egy »inas«, aki a hierarchiában valahol a lakáj és a főlovász között helyezkedik el – de mindenképpen a »gazda« alatt. Akinek viszont akkor is kijár a teljes tisztelet, ha történetesen olyan buta, mint a csizmatalp.

A NER-t sokan, sokféleképpen próbálták – javarészt az eszmetörténet irányából – körülírni. Ha azonban a tápanyagfelvétel felől nézzük a dolgot, akkor csak egy hibrid feudalizmust látunk. Külsőségekben ugyan modern, így az úri intéző bikacsöke helyett van ÁSZ, kaloda helyett kormányfinanszírozta revolversajtó, esetleg Kubatov-kopaszok, viszont a lényeg ma is az, ami a XVIII. században: az ország népének két százalékát adó politikai nemesség szívja el az ország 98 százaléka által megtermelt javakat.

Az újsütetű NER parazitokrácia nem tehetségének köszönheti a gazdagodást, hanem zsákmányszerző gátlástalanságának és gerinctelenségének, mivel az ilyen gazduram rendszerek ma is abban érdekeltek, hogy minél silányabb, hitványabb végrehajtókat emeljenek a magasba. És abban, hogy elhitessék a néppel: ez a dolgok rendje. Nagyjából úgy, mint az asszonyverő pszichopata, aki előbb földre pofozza a hitvest, majd elmagyarázza, hogy mindez őérte van.”