…És akkor Bauer Tamás seggbe rúgja az összefogást

„Mindig becsültem Bauer Tamást; az egykori liberális – értsd: SZDSZ-es – képviselő soha nem volt könnyű ember, sokszor az értelmetlenségig ragaszkodott elveihez, gondolataihoz. Ez természetesen egy pozitív tulajdonság, manapság alig találni olyan embert, politikust pedig végképp nem, aki kitartana elvei mellett. Bauer országgyűlési képviselőként is ilyen volt, ezért is gyűlt meg sokszor a baja saját pártjának vezetőivel. Ezzel együtt fontos szereplője volt a magyar politikának, rendkívüli felkészültségével és aktivitásával; emlékszem, amikor ő volt a magyar parlament legtöbbet felszólaló tagja. Neki nem az számított, hogy – úgymond – televíziós időben mondja el véleményét, egyedül az volt a fontos, hogy elmondja. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a liberális oldal élő lelkiismereteként működött, soha nem fukarkodott a saját oldal kritikájával.

Az SZDSZ megszűnte után a DK-hoz közelített, annak támogatásával indult a főváros egyik választási körzetében 2018-ban, hogy aztán az összefogás hiátusai miatt lemaradjon a győzelemről. Akkoriban a Jobbik még nem volt része az együttműködésnek, az LMP viszont igen, ám ez a párt mégis indított saját jelöltet, lényegében hozzásegítve a Fideszt az újabb kétharmados győzelemhez. Nyugodtan mondhatjuk: Bauer áldozata volt az együttműködés elmaradásának, de ami még nagyobb baj, a demokratikus oldal bukott el, tovább éltetve ezzel a Fidesz túlhatalmát.

Mondhatni tehát, hogy Bauernek pontosan kell látnia és tudnia, hogy mivel jár, ha az ellenzék nem képes megállapodni egymással. És most mégis: újra szembemegy a többségi akarattal, de elsősorban, az őt támogató párttal, a Demokratikus Koalícióval. Újra szigorú elveire hivatkozik, szerinte ugyanis a DK a legfontosabb alapértékeiből adott fel, amikor aláírta az együttműködés dokumentumát, illetve annak tartalmi részét. Arról a nem teljesen kidolgozott alapelv-gyűjteményről beszélünk, amelyben a hat párt, a saját identitásának megfelelő témában igyekezett megszólítani a választókat; szerintem nagyon is érthető okokból. Bauer azonban sietve közölte: ezek után ő nem lesz hajlandó a szavazatát adni ennek a csapatnak. Gondolatait hosszan fejtegette a Klubrádióban is; hiába igyekezett vele vitába szállni, esetleg meggyőzni Bolgár György, ő hajthatatlan maradt. Olyan, mint általában szokott lenni. Doktriner módon ragaszkodott saját igazságához, amivel csak annyi a baj, hogy valóban az értelmetlenségig.”