Játék

„Milyen édes a gyerek, amikor játszik! Várat épít, hogy elfoglalja. Ólomkatonákkal harcol. Van nehéztüzérsége is, nemcsak kézifegyverek sorakoznak, hanem ágyúk és rakétavetők is. A földön minden, ami a háborúhoz kell. A fejben taktika, stratégia, gondolatok és elképzelések. Játszik a gyerek. Egyedül, vagy a barátaival. Otthon, vagy a játszótéren. Megszokott kép. Az is, ahogyan a szülő(k) büszkén nézi(k) csemetéjük játékát. De meddig tart, tarthat a büszkeség? Meddig játszhat katonásdit a gyerek? És mikor kell – érdemes – közbeavatkozni? Mikor kell azt mondani, hogy eddig, és ne tovább? Hogy a gyereknek valamikor már fel kell nőnie.

»Egy nagy, katonai jellegű akció kellős közepén vagyunk« – közli a miniszterelnök. Rá figyel az ország. Nem is tehet mást, hiszen kézbe vette az irányítást. Ő szólal meg, ha mondani kell valamit. Ő jelenti be a szükséges lépéseket. Nem hagyná másra. És hadat visel. Látszólag a vírus ellen. Komoly a helyzet. A járvány terjed. Bárki megfertőződhet. Itt és most határozottnak kell lenni. A szigorúság életeket menthet. Az emberek hajlamosak a pánikra, meg a túlzott magabiztosságra is. Aranyat érhet a megfelelő középút. Az intézkedések között, meg a kommunikációban is.

Sok kórház élén már parancsnok áll. Honvédelmi irányító törzsek jelentek meg a nagyvállalatoknál is. Az utcákon járőrök. Egyelőre értünk jönnek, nem ellenünk. Ezért – ha nem is könnyen, de – elfogadják az emberek. Meg hozzá a magyarázatot, hogy láthatatlan ellenséggel kell megküzdeni, és nem lehet támaszkodni sem a rutinra, sem a tapasztalatokra.

A vezénylő tábornok most elemében érzi magát. Megért mindenkit. Például azokat, akik két-három gyermekkel vannak most otthon. »Az maga a dzsihád« – mondja, de e fura sajnálkozáson túl megoldást nem tud kínálni. Leginkább azonban a katonai szótár kifejezéseit tekinti a legalkalmasabbnak arra, hogy kellőképpen ecsetelje a veszélyeket, amiket »úgy kaptunk a nyakunkba másoktól«. Háborús helyzetről beszél. A muníció rendelkezésre áll – teszi hozzá. Csatákat és békekötést említ, az önkormányzatok vezetőivel – köztük a sokat támadott főpolgármesterrel – pedig »bajtársias együttműködésre« törekszik. Legalábbis szavakban. De tőle tudjuk régebbről, hogy főleg a tetteire érdemes figyelni.”