Timmermans, a balfék

„Frans Timmermans, az európai szocialisták csúcsjelöltje szombaton Magyarországra jön, és mint az általa erősen patronált Ujhelyi István szocialista EP-képviselőjelölt bejelentette, televíziós vitát akar folytatni az Euronews kamerái előtt Orbán Viktorral. A balliberális médiumok mindegyikét beterítette ez a hír.

Ujhelyi és patrónusa az utóbbi néhány évben sokszor megsértette Magyarországot, a magyar embereket és a magyar miniszterelnököt. Volt itt nácizás, diktátorozás, fasisztázás, korrupciózás, patkányozás és a legfőbb, értelmezhetetlen vádjuk, miszerint itt nincs jogállamiság. A magyar kormány minden erejével a fékek és az ellensúlyok megszüntetésére törekszik – állítják. Talán ez a legnagyobb tévedésük Timmermanséknak, hiszen annyi Ujhelyihez hasonló balfék van itt nálunk meg Európa-szerte, hogy az csoda.

Az európai szocialista csúcsjelölt (miféle csúcs ez?…), aki annyit azért megérdemel, hogy megismerjük teljes nevét: Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans, holland ember. Nem igazán érthető, hogy az európai szocialisták csúcsaként miért kellene vitáznia neki a magyar miniszterelnökkel. Az őt az EP-be juttató párt, a Holland Munkáspárt a maga nyolc százalékával törpepárt, azaz semmilyen mesterkedéssel nem mérhető a Fidesz ötvenkettő-hatvankettő százalékos támogatottságához. Nincsenek egy súlycsoportban.

A Fidesz 2010 óta megnyert, háromszor kétharmados parlamenti többséget jelentő győzelme után mi dolga lenne egyáltalán egy Timmermans-féle, évek óta viszályt keltő, tragikomikusan kicsiny támogatottságú politikussal?

Ami pedig a folyamatos hazaárulásban lubickoló balliberális magyar ellenzéket illeti, még két hétig ugrálhat, magát ismét népszerűnek gondolva. Ők azok, akik beteljesítik Andy Warhol, az amerikai poppápa sokat idézett jóslatát: öt perc világhírnév mindenkinek jár. Warhol szülei a magyarországi Mezőlaborcból vándoroltak ki Amerikába. Ruszinok voltak, így Warhol génjeiben sok minden más mellett ott lapultak a közép-európaiság közösségmegőrző elemei.

Ezek hiányoznak a mai magyar ellenzékből. Nem elég, hogy olyan buták, mint Kunhalmi Ágnes és Bangóné B. Ildikó, annyira nőietlenül erőszakosak, mint a Szabók, Rebeka és Tímea meg Szél Bernadett, illetve olyan tudálékosan, ám roppant tudatosan dolgoznak hazájuk érdekei ellen, mint Niedermüller Péter, még az örökmozgót demonstráló, bukott miniszterelnök Gyurcsány Ferenc pártját is a főnök feleségéről nevezték el: Dobrev (Demokratikus) Klára (Koalíció).”