Orbán Putyin hálójában

„A magyar miniszterelnök és az orosz elnök gyakori találkozóit az ukrán krízis (2014) óta nézik, joggal, bizalmatlanul. Hét találkozó kilenc év alatt valóban nem kevés (Merkel német kancellár kilenccel azért vezet). Az ukrán kérdés – Budapest konfliktusban áll Kijevvel a kisebbségi nyelvek használatának csökkentésért az oktatásban – illetve Moszkva Európával szembeni magatartása (lásd legutóbb a Szkripal-ügy) továbbra is egy megosztó téma.

A Sargentini-jelentés az Európai Parlamentben való elfogadása spekulációk új hullámát indította el, pedig néhol Magyarország már eddig is mint az új hidegháború egyik főszereplője tűnt fel. Túlzásokba esni persze már csak azért is könnyű, mert valóban vannak átláthatatlan, furcsa mozzanatai az orosz kapcsolatnak.

Közös érdekek keresése beleillik mind Putyin orosz elnök, mind Orbán magyar miniszterelnök pragmatizmusába, és illeszkedik az otthoni erős politikai helyzetükhöz, de hatalomgyakorlás módszereihez is. A fontos döntések szűk körben való meghozatala megkívánja a döntéshozók közötti gyakori találkozót.

Egy Oroszországgal való partnerség korántsem veszélytelen. Putyin hivatala nem egyszer rángatta saját kénye-kedve szerint a magyar diplomáciát, mint például most Moszkvában az előre nem egyeztetett, már a hivatalos találkozó utáni négyszemközi megbeszéléssel. Ráadásul a magyar delegáció nem éppen a legfelkészültebbnek mutatkozott Moszkvában, Putyin, illetve hivatala többször is korrigálta a magyarokat”