Ide figyelj, Herczeg Márk, édes egy aranyom, te, bajszos szar
Nem ellenzékellenes narratívát képviselünk többen az ÖT-ben, hanem ellenzékkritikusat.
Amikor leülök és megírok egy véleménycikket, két egymással ellentétes felelősség viaskodik bennem.
„Amikor leülök és megírok egy véleménycikket, két egymással ellentétes felelősség viaskodik bennem. Felelősségem van abban, hogy reményt és hitet adjak azoknak, akik olvasnak. Abban a rendszerben, amiben milliók vannak semmibe véve, vagy hazaárulónak bélyegezve, milliók élnek kiszolgáltatottságban, és a rendszer egyik alapeleme, hogy mentálisan nyomja el ezeket az emberekre, van felelősségem abban, hogy mit veszek el amúgy is megroggyant jövőképükből és hitükből.
De felelősségem van abban is, hogy szembenézzünk a valósággal. Már csak azért is, mert állampolgárok sokasága ad pénzt hétről hétre arra, hogy főállásban politikával foglalkozzak, megnézzem, megvizsgáljam azokat a helyzeteket, amelyeket ők nem tudnak, mert nincs erre idejük, energiájuk.
Láttatni kell azt, milyen állapotban vannak azok az erők, amelyeknek az a feladata, hogy a rendszer alternatíváján dolgozzanak. Ebben azért van felelősségem, mert a változáshoz egyszerűen elengedhetetlen, hogy működjenek, és jó irányba hassanak ezek az erők. Kritizálnom kell.
De felelőségem van abban is, hogy a csodavárással leszámoljunk, hogy bemutassuk azt is, a rendszer stabil, nem fog holnap bedőlni.
A rendszer ellen lázadni képes tömegek elzárása az információtól, és a politizálás eszközeitől, a politikailag potens, tudással, és pénzzel rendelkező felsőközéposztály megvásárlása, a Fidesz-oligarchák feltőkésítése, a nemzetközi nagytőke rendszer mellé állítása a kedvezmények által, az EU-s támogatásokból épített növekedés, és az, hogy az EU és Németország mellett a rendszer külső konszolidációja érdekében más lábakat is épít a Fidesz (Oroszország, Kína), ezek a folyamatok együttesen azt eredményezik, hogy a rendszert máról holnapra nem lehet lebontani.”