„Elnézést kell kérnem a mestertől, Karinthy Frigyestől, amiért méltatlan tárgyon dolgozva idézem bölcsességét, de amit magamtól írtam volna, az nem tűri a nyomdafestéket. Mentségemre szolgáljon, hogy azok az aberráltak, akikről szó lesz, önmagukat rendkívül humorosnak tartják, és a legfrissebb mérések szerint a választópolgároknak már legalább egy százaléka be is dőlt tréfálkozásaiknak. Kizárólag ezért embereltem meg magam, és fogamat összeszorítva azok érdekében foglalkozom a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal, akiket ezután tévesztenének meg inkább röhejesnek, mint viccesnek tekinthető akcióikkal.
Még véletlenül sem szeretnék egy besavanyodott, mosolytalan, pokróc lelkű vénembernek tűnni, nincs semmi bajom a politikai humorral. Akkor sem, ha a vitriolba mártott toll hegye történetesen az általam preferált irányzatot pécézi ki. Tudok nevetni azon is, ha saját esetlenségem, tévedéseim, túlzásaim kerülnek pellengérre. Karinthy írta azt is, hogy a nevetés az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges. De annak, aki humorizálásra adja a fejét, kutya kötelessége ügyelni a színvonalra, a minőségre és nem utolsó sorban a tisztességre. Ha süt a poénból a nívótlanság, a zsigeri gyűlölet, bárki véleményének, hitének, munkájának a semmibevétele, azon leginkább csak sírni lehet.
Úgyhogy nem vagytok viccesek, fiúk! Olvasóink, munkatársaim és minden tisztességes ember nevében kikérem magamnak azt, ahogy a Magyar Idők fejlécét bevontátok alantas politikai játszmátokba. Módosítgatásaitokban nincs semmi humoros, csak a gyáva kínlódás érzik rajta, amivel a nyilvánvaló per következményeit próbáltátok előre enyhíteni. Azt az ávós tempót pedig, amivel a rólatok cikket író munkatársamat azzal vegzáltátok, hogy még ő forgatta ki a ti szavaitokat, a leghatározottabban visszautasítom. Nyögvenyelős volt már az is, amit a Magyar Hírlappal műveltetek, de ez az ostoba kínlódás velünk kifejezetten izzadságszagú.”