Ok(tatás) és okozat

„Ha csupán úgy nem lehetne »megújítani« a politikai gondolkodást a közoktatás által (is), ahogy a politikai gondolkodás ellenségei szeretnék, az még nem lenne probléma. A gond az, hogy másképp sem lehet. Sehogy. Úgy sem, ahogy a tömegdemokrácia lehetőségeinek kibontakozásához kellene.

A tömegdemokrácia akkor és ott vált lehetségessé, amikor és ahol az iskolázottság általánossá vált. Akkor és ott és annyira fogja – ha fogja – kibontakoztatni történelmi lehetőségeit, amikor, ahol és amennyire ez az iskolázottság odáig fejlődik, hogy a polgárok jelentős része a bonyolultabb társadalmi és politikai folyamatok átlátására alkalmas és vitaképes lesz. Egy ország történelmi lehetőségei korlátozottak. A politikai kínálat azonban a politikai szabadságjogok érvényesülése esetén szabadon átléphet ezeken a korlátokon.

Minél többen választják a lehetetlent, annál kevesebb hitele lesz a demokráciának, mert hiszen a választók azt tapasztalják, hogy sohasem az történik, amire szavaztak. Annál kevesebben választják a lehetetlent, minél kompetensebbek a választópolgárok. Ebben a tekintetben nagy különbségek vannak különböző országok között, de az államirányítási kérdések bonyolultsága és a választópolgárok átlátóképessége között mindenhol van szakadék, és a vitákat az elit szűk körében tartó, abból a polgárságot kirekesztő, primitivizáló politikai marketingnek, a »tudatiparnak« mindenhol széles tere van.”