Az arab lesz az új zsidó?

„A tömeges arab- (valamint perzsa- és török-) ellenesség, vagyis rasszizmus mögötti rettegés nem indokolt ugyan, de valamennyire érthető. Hiszen nemcsak kamuportálokon, hanem hitelt érdemlő híradásokban is azzal szembesülünk, hogy muzulmánok fejeznek le és csonkítanak meg gyermekeket, robbantanak cafatokra embereket pályaudvarokon és piacokon, támadnak késsel a járókelőkre, a Közel-Keleten éppúgy, mint Európa nagyvárosaiban. Naponta értesülünk muzulmánok által elkövetett rémtettekről, és naponta értesülünk róla, hogy muzulmánok százezrei tartanak a városaink felé. (És, persze, egyre nevetségesebbnek tűnhet, hogy minden Allah akbar!-kiáltással kísért vérengzés után jön valaki, hogy elmagyarázza, az iszlám mennyire békés vallás.)

A félelem és a belőle fakadó gyűlölet felé haladva a legkisebb az ellenállás. Sőt! Amint rettegni és ezért gyűlölködni kezdünk, rengeteg velünk rettegő és gyűlölködő barátunk lesz; dagadhat a szívünk a rettegő-gyűlölködő posztjaink alatti lájkok tömegétől, s ez olyan élmény, mintha bebocsátást nyertünk volna az igazak közösségébe. Amikor együtt rettegsz és gyűlölködsz a többiekkel, úgy érezheted, hazaérkeztél. A közös rettegés-gyűlölködés akolmeleget, biztonságélményt ad. Csak a lelkiismeretet kell hozzá lepisszegni, és elmellőzni bizonyos tényeket, de mindkettő könnyen megy – a tényeket gondosan kiszelektálják a rettegő-gyűlöletszító médiumok, a lelkiismeret pedig nagyon könnyen kijátszható.(…)

Nem hiszem, hogy Orbán – úgy általában és tételesen – rasszista volna. Ha megkérdeznék, elítélően nyilatkozna a rasszizmusról, és ezt őszintén tenné. Csakhogy a rasszizmus, mint attitűd (amely, ilyenformán, nem kötődik rasszhoz szükségszerűen, de csoporthoz igen), mélyebben gyökerező, általánosabb és rafináltabb dolog, mint amilyennek általában tartjuk. Nem csak olyan letisztult formákban létezik, hogy pl. »gyűlölöm a cigányokat«, vagy »gyűlölöm az arabokat.« Rasszista akkor vagy, ha valakire nem annyira mint emberi személyre, mint inkább a számodra – szerinted –veszélyt jelentő csoport tagjára tekintesz. Ekképp ellene – bármilyen sajnálatos! – morális kötelességed fellépni. Nem is kell személyesen gyűlölnöd ahhoz, hogy ártalmatlanná tedd. Elég, ha a »fajtáját« gyűlölöd. Nem kell tudnod róla mást, mint hogy a veszélyes csoporthoz tartozik. A tatárszentgyörgyi mészárosok sem tudtak mást a kisfiúról, akit néhány lépésről hátba lőttek, mint hogy cigány – tehát »veszélyt« jelent. Miközben a fegyveres férfiak megölték a menekülő ötéves kisfiút, valójában féltek tőle. Hitler is rettegett a zsidóktól, ezért akarta elpusztítani őket. A népirtások vezéreszméje nem egyszerűen valami mélységes és megokolt ellenszenv. A gyűlölet nem az ok maga. Az ok inkább a félelem. A gyűlölet csupán az a sötét energia, amely erőt ad, hogy valamiképp kiiktassuk a félelmünk tárgyát.”