A hetedik iksz

„Ez hetven év alatt évente átlagosan éppen tízszázalékos inflálódást jelent. Az akkoriban az aranyhoz rögzített árfolyamú dollárban kifejezve, a legalábbis formálisan konvertibilisnek nyilvánított forint 11,7 dollárt ért. De mivel az új forint a magyar belföldi személyek számára természetesen nem volt dollárra váltható, így a dollár azonnal kialakuló feketepiaci ára ötven-hatvan forint körül lehetett. És mivel a dollár hivatalos, de most már valóságos árfolyama nagyjából huszonötszörösére nőtt (kétszáznyolcvanöt forint körül van), a forint pedig ezredrészére gyengült, így ebből azt is megállapíthatjuk, hogy közben az aranyhoz képest a dollár is negyvenedére csökkent.

A negyvenedére romló dollár, és a dollárhoz képest huszonötöd részére romló forint ennek a két adatnak a szorzataként jutott az eredeti ezredrészét jelentő szintre. Érdemes kicsit szemügyre venni azt is, hogy mi mennyibe került az új forintban kifejezve a bevezetés pillanatában. Nos, a kenyér kilója és a tej literje egyaránt kilencven fillérbe került akkor. Ezeknek a cikkeknek ehhez képest ma nagyjából háromszázszoros az ára, tehát az alapvető élelmiszerek lényegesen lassabban drágultak, mint ahogy az átlagos árszint emelkedett. Fontos törekvés volt, hogy a búza ára igazodási pont legyen, negyven forint volt egy mázsa belőle.

Érdekességként jegyzem meg, hogy a benzin literjének ára csak a kétszázszorosára nőtt, egy perc telefonbeszélgetés pedig mindössze százszorosára. Igazán jelentős mértékben a lakhatás drágult, akárcsak általában a sok élőmunkát tartalmazó szolgáltatások. Például egy hajvágás, ami ma – a férfiakat tekintve – háromezer forint, akkor mindössze egyetlen forintba került. De egy ma tízmillió forintba kerülő lakás nagyjából háromezer forintot ért 1946-ban. Bár a forint bevezetése és a bevezetés viszonylagos sikeressége mögött globális hatalmi alku állt, az első évtizedben az inflálódás igen jelentős volt. Egy évtized elteltével már csak nagyjából a tizedét érte. Ezt követően a hetvenes évek közepéig meglepően stabilnak bizonyult a forint, ez alatt a közel két évtized alatt nagyjából mindössze kétszeresére emelkedett az árszínvonal. Ráadásul úgy, hogy közben az áruhiány jelentős részben még enyhült is, tehát nem arról volt szó, hogy infláció ugyan nincs, de ezzel párhuzamosan áru sincs.”