Gyorstalpalt demokráciák

Ami meg Johannis támogatottságát illeti, csak rá kell néznünk a november 2.-án kialakult választási térképre, hogy egyből rájöjjünk arra, hogy ezeket a politikai erőtérvonal kialakulásokat is teljes az oláh titkosszolgálatok irányították! És ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy Soros alapítványai is kivonultak újból az utcákra...

Markót, Domokos Géza és Sütő András névre hallgató, a szervilizmus rájuk telepedni tűnő főbb típusjegyeit időről-időre már az átkos idején magukon kiütköztetni hajlamos erdélyi íróemberfélék üttették rmdsz elnökké 1992-ben, miután ugyanő, Markó irányította az rmdsz-t a háttérből már 1990-től kezdődően. A Markó féle rmdsz-nek nem létezett soha saját programja, úgy ússzunk együtt az árral stílusban képviselték ők minden időkben az erdélyi magyarság érdekeit. És amikor kezdett mind jobban lelombozni támogatottságuk erdélyi magyar részről, úgy kezdték beengedni az oláh új szekuék a ringbe Vadim Tudort és Funárt, akiket mindenkor az oláh titkosszolgálatok hoztak ki választási győzteseknek a máig is működő jól pontra tett fiktív, nem létező személyek nevében zajló láncszavazáson keresztül. És miközben Markóék a „rettenetes” Funár-ékkal vívták erőteljes küzdelemben talmi szélmalomharcaikat, eközben meg a belső erdélyi nemzeti oldalt folyamatos titkosszolgálati beleszólási magaslatokat maguk mögött sejtető zrikálásoknak tették ki. Az első nagy rmdsz-en belüli Markó győzelem a 1994-es brassói kongresszuson esett meg, amikor az emberek közelségétől mindig is valósággal irtózó volt kiadói cenzúrafelelős párttitkár először próbált drasztikusan megszabadulni Tőkés László püspöktől, mégpedig olyképpen, hogy Markónak az rmdsz brancsbéli talpnyalói ráállítottak püspök úrra egy Nagy Benedek nevű a volt Duna-deltai periprava-i munkatáborban kiszolgált egyik hírhedten legvérmesebb láger-kápót, akinek az volt a rá kiosztott szerepköre, hogy Tőkés püspököt a kongresszus nyilvánossága előtt mint egykori szekusbesúgót tüntesse fel . A markói trükközés akkoriban még nem jött be teljességgel, de viszont onnan kezdve a Lenin-arcú minden alkalmat megragadót arra, hogy talpnyalóin keresztül Tőkés püspök urat folyamatos vegzálja, miközben egyúttal az egykori, oláh titkosszolgálatok irányította magyar bábukból párttöbbséget igyekezett verbuválni a maga számára az rmdsz-en belül. A folyamatosan applikált markói intrikázások és cselszövések ingoványosának kusza útvesztőjének csapdájába önhibáján kívül belecsöppent, a konkrét politikai játszmák világában kevésbé jártas naivabb kiállású nemzeti oldal végül is a rövidebbet húzta, Markó bandája vitt mindent, miközben Tőkés végleg háttérbe szorultak. Markó mögött már akkor erőteljesen ott volt az MSZP-SZDSZ, míg Tőkésék már akkoriban is csak kezdő improvizáló politikusoknak számítottak! És ezek után Markót magával kapta a mindenkori diktátorok szokványos betegsége, minek folytán a Lenin-arcú már kezdte mindinkább mindenhatónak érezni magát, akinek mindenképpen meg kell szabadulnia Tőkés püspöktől, ha azt akarja, hogy a továbbiakban is bebiztosíthassa magának a problémamentes regnálást. Így lett aztán Tőkés püspökből a legnagyobb számára veszélyt jelentő bekalkulált legfőbb ellenlábasa, akire Leninünk minden időkben rendkívüli módon összpontosított, és ha egyébre nem is futotta részéről rmdsz elnökként, de arra mindig maradt energiája, hogy Tőkést újból és újra besározza! Politikusi keresztfáján csupán ennyi fog állni: sikerült Tőkést kiebrudalni az rmdsz-ből! És ne legyünk hozzá oly szigorúak, hiszen Lenin-arcúnak volna még egy realizálása, éspedig az, hogy maga mellé engedte azt a neki minden időben spontán mélyen behízelegni Kelemen Hunorkát, aki a maga liberális valójában még Leninünk bugyijának színét is hajlamos volt leutánozni túlbuzgó majmolói mocsingságában! És aki másokat kopíroz , az általában lelketlen szkizofrén alkatot rejtenek a maguk bensőjében, így, amint Markó átadta Kelemennek a regnálási gyeplőket, az azonmód rövid úton hátat fordított lenini mindinkább sápadtba étütő arcú testvérünknek. És most már kelemen árul el minket kilóra, és oly jól működik az oláhokkal kifejlesztett kollaborálási rendszer, hogy újabban Kelemen Konchita Wurst már a szavazatainkra sem tart igényt. Jobb híján leszavaznak helyettünk ilyenkor láncszavazással az oláh titkosszolgálatok illetékes osztályai! Úgy bizony egyetlen Béla, a legnagyobb, az új szeku ellen te nem fogsz senkit megtanítani sakkozni, ugyanis azoknak az a törvényük, akár neked, ők is mindig 36 gyaloggal keverednek bele mindenféle politikai jellegű sakkjátszmába! De hát kinek is mondjam ezt: épp egy, az életünkből könyörtelenül 25 évet ellopó utolsó politikus nagyparasztnak?

Ez a demokrácia. Mi kértük.

Narkó úr! A helyzet valóban nem egyszerű, de a magyarság szempontjából üdvösnek látszik a széthúzás helyetti összefogás. Az elrománosodott székely és az elcigányosodott magyar fejében is rendet köll tenni. Vállalnunk kell nagyszerű identitásainkat, kinek-kinek a magáét.