Medgyessy bakija

„A beszédíró kiemelt, majd mellékmondattá bővített egy-egy szót, és a két elemet vonatkozó névmással kapcsolta össze. Márpedig a kimondhatóság szabálya, hogy ha a főmondat magánhangzóval végződik, akkor a vonatkozó névmás mássalhangzóval kezdődik. (Példa: macska, mely…) Ha viszont a főmondat mássalhangzóval végződik, a vonatkozó névmás magánhangzóval kezdődik. (Állam, amely…) Így akadályozható meg a magán- vagy mássalhangzó-torlódás. Csakhogy a beszédíró elfeledkezett erről, és a gyanútlan miniszterelnök igyekezett megbirkózni azokkal a fránya hangzótorlódásokkal. A negyvenedik perc táján így jutott el az utolsó bekezdéshez, amely ezzel kezdődött: »Útelágazáshoz érkeztünk.« Valószínűleg megkönnyebbült, hogy túl van már a nehezén, ekkor hagyott ki a figyelme, és megakadt a végzetesnek bizonyuló szónál. Négyszer rugaszkodott neki, egyre kínosabb mosollyal.

Vajon ki írta Medgyessy Péter évértékelő beszédét? Logikailag két eset lehetséges. Vagy olyan ember, aki nem volt tisztában a retorikai szabályokkal – és akkor mit keresett a kommunikációs stábban. Vagy kommunikációs szakember, aki érzékelte, hogy a miniszterelnök tekintélye megingott a szociálliberális koalícióban, és úgy vélte, hogy egy kis rásegítéssel meggyorsíthatja távozását a bársonyszékből. Ami fél év múlva be is következett, ennek tizedik évfordulója alkalmából jelent meg a máskülönben kitűnő interjú.”