Miért imádom a rajnait?

„Pár éve lettem igazi rajnai-rajongó. Nem szeretem kategorizálni a fajtákat. Minek? Egyrészt eljutottam én is oda, hogy inkább a termőhelyi jegyeket, semmint a fajtajegyeket keresem egy borban, másrészt minden fajta tud jól és még jobban teljesíteni, ami szintén a termőhely, a borász és persze az évjárat függvénye. Vannak kiváló termőhelyeink és vannak rátermett borászaink, a rajnait pedig pontosan azért szerettem meg, mert a legtöbb évjáratban hozza a formáját. Itt van mögöttünk két forró évjárat (2011 és 2012), s a legkorrodálóbb savú fajtáink (furmint, juhfark, kéknyelű) is rendre elvéreztek, de a rajnaiak mégis sikeresen vették az akadályokat. Miközben a legtöbb furmint unalmas, lusta és lágy lett, szépen lassan beleszerettem a rizlingbe, mert mindig megvigasztal.

Friss, eleven, virgonc borokkal örvendeztetett meg minket, és arra lettem figyelmes, hogy rendre rajnait választok az éttermek, borbárak borlapjait szemlélve. Meleg évben a rajnai vidámabb, gyümölcsösebb, sőt illatosabb lesz (traminival való rokonság)…hűvös évben sem hagy minket cserben: szigorúbb és keményebb lesz, de remekül érik és a penge savak mellé szinte mindig jut kellő beltartalom is (ez sok esetben a sauvignon esetében sem triviális). Úgy örülnék, ha ez a mi furmintunkról is egyszer elmondható lenne.”