„A nők mára látványosan magasabban képzettek, ma már tudományos fokozatuk is több van, mint a férfiaknak. Egész életükön át tanulnak, sokkal nagyobb mértékben, mint a férfiak. Fontos feladatokat látnak el gyakran a teljes családi menedzsment mellett. A nők jó vezetők. Pont annyira amennyire a férfiak. Ahogy a férfiak, úgy a nők is a felelős helyzetekben mutathatják meg alkalmasságukat és szerezhetnek tapasztalatokat. A nők által vezetett cégek eredményesek, versenyképesek. Ha vannak sajátos női vezetői kvalitások, azok ugyanolyan jól működnek a gyakorlatban, mint a férfiakéi.
Az a kevéske nő, aki a magyar parlamentben dolgozik, aki teljes ellenszélben küzdötte ki magának a helyet az arrogáns férfiak tömegei között, úton útfélen olcsó férfipoénokkal találkozik. Ennek most lejár az ideje. Vak komondor, főzőkanál mellé zavarás, leostobázás, sírásra buzdítás nem megy már el a magyar politikai arénában sem.
Szegény Illés Zoltán. Milyen rémisztő is lehet neki most visszaemlékezni arra a levélre, amit pár évvel, államtitkári kinevezése előtt hat akadémikus és fizikus professzor írt akkori főnökének az egyetemi rektornak. Azt kérték tőle, hogy Illés Zoltánt tartsák távol a nyilvánosságtól, mivel »sem környezetpolitikusként, sem egyetemi előadóként nem engedheti meg magának, hogy tudománytalan, tényszerűtlen, előítéletes állításokkal keltsen bizalmatlanságot és félelmet egy bonyolult, veszélyes műszaki létesítmény iránt.«”