Gyenge országból erős hazát

„Az eredményektől függetlenül a változások tempója önmagában is frusztráló lehet egy társadalom számára.

Mindenki becsüli az állandóságot, és értéknek tekinti azt, ami régóta változatlan. És valóban, az emberi életben, ha boldogok akarunk lenni, meg kell találnunk az arányokat a bevált értékek megőrzése és az új értékekre való nyitottság között. Mindenkinek magában is és az egész társadalomnak is. Tudatában voltunk ennek, hiszen kereszténydemokrata politikai közösség vagyunk, amely értékeli az állandóságot, az örök értékeket, a világ felszínes változása mögött megbúvó, sosem változó lényeget. Ugyanakkor azt is meg kellett értenie a politikai közösségünknek, hogy a kétharmadot nem lottón nyertük, nem pusztán szerencsénk volt, nem csak valahogy úgy alakultak az események, és végképp nem egyszerűen a választási matematika a magyarázata annak, hogy kétharmadot kaptunk.

Mélyebb oka is volt. A materialisták nem szeretnek a politikának erről a dimenziójáról beszélni, sőt szerintük ilyen nincs is. Csak számok vannak, technika, képviselők, többség, kisebbség. Én azonban hiszek abban, hogy van történelmi felhatalmazás, van történelmi feladat, és van küldetés. A magyar választójogi rendszerben, ha valaki végigszámolja, szinte lehetetlen volt, hogy kétharmados többség alakuljon ki. Ám ha mégis létrejön, akkor az embernek el kell döntenie, hogy mit gondoljon felőle: kétharmada van, akár kényelmesen és nyugodtan élheti a következő négy évet, vagy pedig megérti, és a felhatalmazással együtt elfogadja a rá bízott feladatot is. Európa történelmi változáson, egy valódi gazdasági rendszerváltozáson megy át, és erre Magyarországnak is válaszolnia kell, olyan mértékig és mélységig kell átalakítania és megújítania önmagát, amely csak kétharmaddal lehetséges. Ezt a küldetést, kihívást és feladatot a parlamenti többség, a kormány és személy szerint én is elfogadtuk.”