„A miniszterelnök a Turul hátán ülve repked. A múlt héten bejelentett 400 milliárdos Matolcsy-csomagnak egyes gazdasági elemzők szerint csak a fele teljesülhet. Az egész büdzsé úgy rossz, ahogy van, hiába toldozzák-foltozzák. Ám Orbán a berlini tárgyalásait követően újabb gazdasági akcióprogramokat helyezett kilátásba, és folytatta az össze-vissza beszédet. Egyik mondatában növekedési fordulatról szólt, majd a következőben már azt fejtegette, hogy még évekig nem várható jelentős gazdasági növekedés Magyarországon. Korábban hónapok-évek teltek el két ellentmondó Orbán-nyilatkozat között, később már csak napok. Most elérkeztünk oda, hogy a kormányfő egyazon megszólaláson belül képes önmagának ellentmondani. Pontosan ennyire lehet majd komolyan venni a sokadik gazdasági tervet. A kormányfő azt hiszi, ha sámánná változik, az segít a gondjain. Amerre jár, a »lebeszélés kultúrája« ellen szónokol, ám a ráolvasás nem tömi be a költségvetési lyukat, nem hozza lendületbe a gazdaságot, nem csökkenti az inflációt. Nem fedi el azt sem, hogy elsősorban Orbán felelős e bajokért.
Orbán Viktor Berlinben támogatást kért Angela Merkeltől ahhoz, hogy Magyarország »ne legyen vesztese« a következő európai uniós költségvetési ciklusnak. Hogy is van ez? A Brüsszellel háborúzó kormánynak mégis kell az uniós pénz és Európa legbefolyásosabb politikusának támogatása? S az hogy van, hogy a fülkeforradalmi rendszer vezére arról beszél: ne legyünk vesztesek? A miniszterelnöknek nem frontokat kellene nyitnia, hanem szövetségeket kellene kötnie Európában, hogy minél többet megőrizhessünk az uniós támogatásokból! Orbán sokat, nagyon sokat rontott a pozícióinkon, amivel legfontosabb fejlesztési forrásainkat veszélyezteti.
Ezt az országromboló zűrzavart fel kell számolnunk. Két hét múlva bemutatjuk az MSZP új alternatív gazdaságpolitikai javaslatát, amellyel bizonytani szeretnénk: a fejéről a talpára tudjuk állítani a gazdaságpolitikát.”