„Ha nekem azt mondja valaki 1996-ban, hogy 16 év múlva még ilyen nyomorult sárga sajtcédulákon utalgatják a pénzt az emberek a postán, hát biztosan körberöhögöm. 1996-ban az akkori Creditanstaltnál volt először online banki szolgáltatás, rohantam is számlát nyitni, még nem is internetes volt, hanem saját kis rendszer, a bank szerverére kellett betárcsázni, 14,4-es modemmel, DOS-os ablakok, minden működött flottul, a csekkekkel nem kellett szívni a postán, oda és azt fizettem, amit akartam, kétezer forint volt a gázszámlám.
Most húszezer, nyáron, és sorba kell állni megint. Sőt, most kell csak igazán.
Sosem értettem, hogy hogyan lehetett olyan elektronikus rendszert beszerezni/fejleszteni, amivel tovább tart földolgozni egy nyomorult papirost, mint a régi, manuális módszerrel. Egyszer ráteszi valami szkennerre, aztán beüt egy számot valahova, aztán lehúzza valami gépen, aztán beteszi ugyanabba a gépbe, az talán rányomtat valamit, beüti egy számológépbe az összeget külön, végül kézzel letépi a feladóvevényt.
Öt külön művelet, mintha egy Terry Gilliam-féle Kafka-adaptációra írták volna a koreográfiát. 2012-ben, amikor már a lángosos is vonalkódolvasóval számláz, egy pittyentés a lézerrel, és heló. A postán egy húszcsekkes profi sorálló húsz perc alatt sem végez. (...)
Bizsergető érzés belegondolni, hogy új nagy, nemzeti víziónkban a magánérdek mocskától mentes, szuperügyes, ultrahatékony állam csodavállalatokká gyúrja majd ezeket az izéket, és a postán Szerencsekk meg befektetés mellett okostelefonokat is árulnak majd, de lehet, hogy az e-maileket is ott kell föladni.
A jövő fényesebb, mint gondolnánk, húsz éven belül elérhetjük akár a ‘96-os DOS-ablakot.”