Honlapom egy látogatójáról

„Ma este honlapom egy látogatójáról írok Nektek. Előrebocsájtom: nem haragszom Rá, nem neheztelek, tehát nem ezért írok Róla. Kigyűjtöttem a hozzászólásait. Amikor feltöltöttem egy virágot azzal az üzenettel, hogy boldog vagyok és azt kívánom Nektek is, azt írta: »könnyű neked boldognak lenned a milliós fizetéseddel!«. Amikor beszámoltam egy afrikai kisfiú nehéz sorsáról, úgy vélte: »miért írsz afrikaiakról, amikor nálunk is éheznek sokan?«. Amikor tudósítottalak Titeket a szrebrenicai népirtás áldozatainak újratemetéséről, akkor az volt a hozzáfűzni valója, hogy »a muzulmán áldozatokról bezzeg írsz, a magyarokról mikor írsz majd? Azok nem is léteznek a szemedben?« Írtam arról, hogy Hajdúszoboszlón fantasztikus a víz, erre »nálam néha meleg víz sincs, miért provokálsz?« Ártatlanul leírtam, hogy bányász Édesapám mindig úgy köszönt, hogy Jó szerencsét!, azt kaptam, hogy »könnyű neked jó szerencsét kívánnod, a nagy kocsiddal és házaddal!«.
Tudom, hogy olykor túlontúl pesszimisták vagyunk. De van, aki ennyire? Úgy szeretnék segíteni, hogy Zoltán egy icipicit szebbnek lássa a világot, és ne abból induljon ki, hogy ha Neki rossz, akkor legyen másnak is. Hogy ne irritálja más boldogsága! Úgy, de úgy szeretném!”