„Világosan kell látnunk, hogy a válság gyökere a Magyarországhoz hasonló helyzetű országok felzárkózásának elmaradása. Ezért teljes félreértés az európai válság megszorítás-központú értelmezése, miszerint kizárólag a dél és kelet-európai országok felelőtlen gazdálkodása lenne a baj, hogy az emberek túl sokat fogyasztanak, az állam pedig pazarol, a megoldás pedig a megszorítások. Ez a hozzáállás a válság folyamatos újratermelődéséhez vezet, ami mára akár az Unió szétesésével is járhat. A valódi probléma a valóságban az, hogy az Unió jelenlegi hibái miatt Görögország, Portugália vagy akár Magyarország állandó lemaradásra van ítélve. A paktum ezt a rossz gazdasági modellt, a centrum-országok versenyelőnyét betonozza be, a periféra országait pedig állandó függőségben tartja, amire jó példa Görögország esete.
Szakpolitikai értelemben az egyezmény nem jelent megoldást az aktuális válságra, annak csak egy későbbi válság során lehetne szerepe. Mindeközben rövidtávon éppenséggel kényszerzubbonyt tehet a gazdasági növekedés újraindulására az Euró-zónában. Ezzel párhuzamosan semmi garancia nincs arra, hogy megvalósuljon a paktum fokozatos kiegészítése, azaz az átállás, a primer költségvetési szigorról az európai periféria felzárkóztatásának programjára. A szerződés így nem járul hozzá az ökoszociális Európa felépítéséhez, sőt, gátolhatja azt.”