„A magyar állampapírokat veszik, mint a cukrot, a forintárfolyam bőven 300 alatt, csökken az államadósság, 1,4 százalékkal nő a gazdaság, a Malév-csőd nem váltott ki utcai megmozdulásokat – a kormánynak minden oka megvan rá, hogy úgy gondolja, jó irányba fordultak a dolgok februárban.
A szélcsendben pedig balgaság lenne sürgetni az Európai Unióval és Nemzetközi Valutaalappal a tárgyalásokat. A presztízsveszteséggel fenyegető meghátrálások ebben a környezetben halogathatók, talán egy részük el is felejthető – ez a gondolkodásmód rajzolódik ki a kormány lépéseiből. A hitel felvételéhez vezető murvaköves úton mezítláb kellene végigmenni. Előbb az unióval kell olyan politikai alappillérekről megállapodni, amelyek kidőlése az egész felépítményt veszélyezteti. Aztán pedig a Nemzetközi Valutaalapnál olyan gazdasági feltételekre rábólintani, amelyek hazai keresztülvitelének súlyos politikai ára lehet.”