„Simor négyszemközt közölte az amerikai nagykövettel, hogy egy árfolyamrögzítés a magyar lakosságban illúziókat keltene, azt fogják hinni, hogy az árfolyamkockázat elől el lehet menekülni. Eszerint a tanárnak, a szakmunkásnak, az építkező ifjú házaspárnak és mindenkinek, aki devizahitelt vett föl, ki kellett volna képeznie magát a tõőzsdén vagy bankár ismerőseinél az árfolyamkockázatokról. Magukra vessenek, ha ezt elmulasztották, és hallgattak a banki alkalmazottakra, valamint a reklámokra, amelyek szerint a hitelfölvétel jó, szép, trendi és elegáns.
Nem kívánom, hogy Simor krokodilkönnyeket hullasson azokért, akiknek munkahelyük megszűnt, a megnövekedett kamatterheket nem tudják vállalni, s így földönfutóvá válnak. Nem is hinném el neki, hogy ezeket az embereket sajnálja, hiszen ha érezne irántuk valamit, odafigyelt volna azokra a hazai és külföldi közgazdászokra, pénzügyi szakemberekre, akik már jóval a válság évei előtt fölhívták a figyelmet a devizahitelben való eladósodottság irdatlan veszélyeire. De ahogyan Simor András 2008-ban, a húsosfazék mellől kinyilvánította, hogy a magyaroknak (mintha ő, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nem tartozna közéjük) »meg kell tanulniuk, hogy nincs olyan, hogy ingyenebéd« – ez a pökhendiség bicskanyitogató. Ráadásul hasonlata bűn rossz, hiszen a devizahitelesek kemény pénzeket törlesztettek, amíg tudtak, hol itt az ingyenebéd? Most legalább megtanulnak a magyarok helyesen cselekedni, jelentette ki Simor az amerikai nagykövetnek.”