A kormánynak ellenzékre van szüksége, de gyorsan

„Vegyük sorra az alternatívákat: a hatalomváltás idejére az MDF nevű ártalom, mely addig vérszipolyként csüggött nemzetünk elgyötört testén, kimúlt. Az SZDSZ szintúgy. Gondolom, vesztük hallatán nem csak én bontottam pezsgőt rebegtem hálaimát. Az MSZP –  ugyebár –  viccnek is rossz. Terrorról beszélnek egykori terroristák (2006), az egészségügyet féltik az egészségügy lerombolói, diktatúráról beszélnek a kordon- és vízágyúmániás elvtársak, sorolhatnám a feloldhatatlan anomáliákat, de minek. (Ne tudjuk meg, az MSZP mit művelne kétharmaddal.) Van továbbá a Jobbik, faragatlan nemzetiszocialista populizmusával; ez nem sikertelen projekt, de úgy tűnik, a bázisa szépen visszaolvad a  kocsmanyilasokra.

Van még valami? Persze, az LMP, melytől csöppet sem lett más a politika, hiszen a Parlamentben lépve (ez törvényszerű?) a csapat megszűnt civil lenni, azt veszítve el, amire állítólag szerveződött. Ma az LMP-re  ugyanaz a hatalmi-harcos, fogáskereső, csúsztatgató retotika jellemző, mint bárkire az Országház forgószínpadán. Így aztán a kormány kábé azt teszi, amit akar. Fel is számolhatja a demokrácia teljes intézményrendszerát, már ami maradt belőle (alkotmánybíróság, média, hatóságok, egyházak, civil szervezetek, önkormányzatok.) S ha ez történik, akkor mi lesz, testvéreim a nagy, magyar űrben?

Kéne ellenzék. Igény is volna rá. A bizonytalanok aránya egyre magasabb. A szavazó kedvűek huszonöt százalékát meg tudná nyerni egy  nem elhasznált, nem lejáratott, nem rovott múltú, nem kiégett, ellenben életvidám, jó beszédű, eltökélt, demokratikus és vérprofi, ráadásul tiszta szívű csapat, amilyen pl. a Fidesz volt húsz éve. Én nem érek rá, aztán már öreg és gonosz vagyok, s így kedvem sincs, de jöjjön már valaki! A kormánynak sürgősen ellenzékre van szüksége, amely felébreszti a győzelmi bódulatból.”