„Huszonegy évvel azután, hogy hivatalosan is visszacsatlakoztunk a művelt nyugathoz, immunrendszerünk még mindig védtelennek látszik az onnan beözönlő kulturális- és egyéb mocsokkal, üzleti simlisséggel szemben. Lettünk már áldozatai ezalatt pilótajátéknak és trükkös biztosításnak, olcsónak hazudott giga méretű szatócsságok zsebelik ki máig a népet, hogy majd még emberi mivoltukból kifordult beteg embereket, a média legújabb sztárjait bámultassák vele, állítsák elé életmintaként.
Bár a köz mindig kétkedéssel fogadta, amikor neki az adórendszer szimpla pénzbeszedésen túli, társadalomépítő jellegét magyarázták, íme az élő példa, hogy az szolgálhatja is védtelen alanyait.
Történt ugyanis, hogy egy a kapzsiságuk révén a résztvevők emberi méltóságának mély sárba taposásával fenyegető, Amerikából importált ötlet bukott meg a minap éppen másodjára a magyar adótörvények szigorán.
A bulváron végigfutó hír szerint potom négyszázezerért lehetett volna bárki egy százmilliósnak mondott ház boldog tulajdonosa úgymond némi állóképesség és erős akarat birtokában.”