Betörőt loptak

„Ez már az új nemzedék, ez már mást vall újságírásról, sajtóetikáról. Tudtuk eddig is, hogy mi lett megint a sajtónak a dolga: legyen kollektív nevelő, kollektív agitátor és kollektív szervező. Nem mondom meg, hogy kinek az alapvetése ez, higgyék csak azt, hogy a Szalai Annamáriáé, hogy most följebb ne mutogassak, de mindegy is, mert ebben a szépséges hármas követelményben az a kitétel példának okáért, hogy a sajtó hitelesen tudósítson, meg a valóságot mutassa be, teljességgel értelmezhetetlen, de még az agyonidézett deáki mondat is, hogy hazudni nem szabad, csak jópofa bonmot.

Hogy aztán hogyan néz ez ki egészen konkrétan, azt én csak múlt év decemberében fogtam fel, amikor a magyar kormányfő a brüsszeli uniós csúcstalálkozón tartott nemzetközi sajtótájékoztatót, úgy is, mint leendő EU-elnök. A mindig jó cikket író Nagy József kolléga beszámolójában olvashattuk, hogy a tájékoztatón szót kért a kormánylap Lovas nevű tudósítója is, s már előre jelezte, hogy kényes kérdést fog föltenni a miniszterelnöknek, hiszen Gyurcsányt és Bajnait sem kímélte. Majd ennek jegyében elmondta, hogy »a külügyi képviseleteken, például New Yorkban még mindig a vörös osztályfőnök, Gyurcsány Ferenc emberei ülnek, akik nem restellnek amerikai népszavazás újságíróval, bizonyos Bartus Lászlóval barátkozni« – idézem Nagy kollégát, aki aztán hozzáteszi: »továbbá azt is kifogásolja Lovas, hogy a kormány nem hordozza külföldi útra a Magyar Nemzet-eseket«.

Ami azt illeti, ilyen bátor kérdést, más szóval ennyire tökéletes följelentést újságíró még nem produkált sajtótájékoztatón, egyszersmind demonstrálva, hogy ő és a lapja mit tart az újságírás leglényegének, de meg is lett a jutalma, mert a végén a miniszterelnök széles mosollyal kizárólag vele fogott kezet, s kívánt neki boldog karácsonyt.”