A következő időszak fontos kérdése, hogy miként változhat, illetve változhat-e egyáltalán hazánk nemzetközi - főként térségi - pozíciója.
„Az ellenérzésekkel számolnia kell a magyar kormánynak akkor, amikor a nyugat-balkáni országok európai integrációs törekvésének segítését akarja külpolitikája egyik prioritásává emelni. Mégis megéri ezen az ügyön fáradozni. Egyrészt azért, mert Magyarországnak tulajdonképpen nincs más irányban külpolitikai mozgástere. Hiába próbálunk rendre életképes szervezetként beszélni a most húszéves Visegrádi Együttműködésről, be kell látnunk, hogy egy meglehetősen kiürült kezdeményezésről van szó. Nem volt rossz gondolat az új kormány részéről a lengyel-magyar-román kapcsolatok erősebbre fűzése, de mintha máris túlságosan sok érdekellentét feszítené ezt az együttműködést - ráadásul Magyarország mint a trió legkisebb országa keveset tehet ennek a szövetségnek az erősítéséért. Marad tehát Délkelet-Európa, ahol Magyarország jó eséllyel pályázhat kiemelt szerepre mind politikai, mind gazdasági értelemben. Kevesen tudják például, hogy Montenegróban Magyarország a legnagyobb befektető. Így a Balkánon való aktívabb politikai szerepvállalás egyszerre jelenthetne diplomáciai kitörést az eddig sok szempontból meddőnek bizonyult politikai szövetségekből, és terjeszkedési lehetőséget a magyar vállalatok számára.
Fontos, hogy Magyarországon ebben a kérdésben nincs vita a különböző politikai oldalak között. A magyar politikai elit az elmúlt 20 évben, legalábbis a retorika szintjén, jól látta/látja a lehetőséget és talán még azzal is tisztában van, hogy mit kellene tenni, de szokás szerint mégsem történik érdemben szinte semmi. Szomorú, hogy a Nyugat-Balkán uniós integrációjának prioritásáról beszélő kormány egyetlen komolyabb találkozót, vagy programot sem szervez a magyar elnökség félévében, ahol ezt demonstrálhatná. Ennél még a Balkánon kevés közvetlen érdekeltséggel rendelkező spanyol elnökség is nagyobbat »villantott«, amikor Szarajevóban a legmagasabb szinten szervezett találkozót az EU és a térség országai számára. Pedig a nyugat-balkáni országok politikai elitjének nagy szüksége lenne a támogatásra az EU és a tagállamok részéről, hiszen a lakosság türelme fogytán van - éppen ezért csökken szép lassan az uniós tagság támogatottsága az egyes országokban. Nyugat-Európa országainak politikusai a közvélemény hangulatának változása miatt lassítják, fékezik az unió további bővítését. De a balkáni politikusok is nézik a népszerűségi indexeket és a közvélemény-kutatási adatokat. Ha az integráció támogatottsága túlságosan lecsökken, tarthatatlanná válik számukra az integráció erőltetése. Pedig a térség problémáira az EU-tagság az egyetlen tartós megoldás, és ezzel mind az unió, mind a térség vezető politikusai tisztában vannak.”
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A lengyelek szerint az Európai Unió számára a biztonság minden lehetséges dimenzióban kiemelt jelentőséget kap majd.
Sean Pennt nagyon aggasztja az, hogy a két politikus hasonlóan gondolkozik számos fontos geopolitikai kérdésben.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Az EU prioritásáról nyilatkoztak.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
