Twitter-reklám

Pontosan azokban az országokban alakult ki keményvonalas, amerika- és nyugatellenes diktatúra, ahol a műveltnek mondott nyugat piti diktátorokat támogatott. Kubában a Batista rezsimet futtatták a jenkik, ahelyett, hogy demokráciát hoztak volna létre -> Jött Castro és a kommunizmus. Iránban a sah volt az USA bábja -> Jöttek a fundamentalisták, az ajatollah, a "forradalmi iszlám kormány" Az arab emberek sem hülyék: csak akkor fordulnak a radikális iszlamizmus irányába, ha nem látnak más, csábítóbb alternatívát. (Magyarán, ha tudják, hogy a nyugat konkrétan lesz*rja a demokratizálási kísérleteiket)

Létezik pragmatikus, stabil megoldás... Gyarmati rendszernek hívják. Annak idején csak a nyugati világon belüli fegyveres konfliktus volt képes felszámolni. Sajnos a mai nyugatnak nincs gyomra a gyarmatépítéshez. Az USA győzhetett volna Afganisztánban is Irakban is, ha valóban megszálló birodalomként lép fel minden téren, és nem próbál a felszabadító szerepében tetszelegni.

Egyébként én meglehetősen furcsának tartom, hogy a gazdaságilag működésképtelen diktatúrák fenntartását szorgalmazók magukat európai érdekeket szem előtt tartó "pregmatikusnak", míg e rendszerek megbuktatását támogatókat "idealistának" tartják. Azt gondolom, hogy az európai érdek egyértelműen a politikai változás irányába hat. 1. a jelenlegi helyzet minden, csak nem stabil, és fenntartása nem Európa érdeke. A jelenlegi szituációban Európa a sem belső, sem külső háttérrel, tartalékkal nem rendelkező szereplőket támogat, ezért folyamatosan veszít befolyásából, (Irán, mint kínai és orosz proxi befolyásának növekedése) annak ellenére, hogy a térségben két helyen is háborút visel. 2. A diktatúrák legitimitásukat abból nyerik, hogy generálják a saját társadalmukon belüli konfliktusokat, ezáltal közvetlen fenyegetést jelentenek Európa biztonságára... (az általuk generált probléma megoldásáért meg jelentős pénzeket nyúlnak le...) 3. Hosszú távú egyértelmű kockázat, hogy ezek a rezsimek előbb utóbb megbuknak. ha Európa végig kitart ezek fenntartása mellett, akkor a térségben minden befolyását elveszti, cserébe megkap egy nyíltan ellenséges új hatalmi tömböt, a határai mellett, amit Kína támogat. Emellett bármilyen emberi jogi - civilizáció világítótornya - jellegű hitelét is elveszti. 4. Evvel szemben áll az az opció, hogy Európa támogatja a változásokat, és a jelenleg e térségbe csoportosított biztonság, katonai támogatásokat jól kommunikált Marshall-segély jellegű produktív támogatásba öli. Ma reálisan egész Észak-Afrikában a mérsékelt Ikhwanos társaságoknak van legnagyobb esélye hatalomra jutni. ( A radikális al-kaidás és qutbista formációk eléggé partvonalra tették magukat, a világi ellenzék pedig általában széttagolt.) Ez nyilván nem egy nyugati liberális demokrata által elképzelt optimális verzió, viszont nemzetközi kapcsolatok szempontjából inkább stabilizáló jellegű, hiszen totálisan marginalizálja a fegyveres al-kaidás csoportokat, más részről pedig egy jó ideig mederbe tereli a társadalmi feszültségeket. Más részről azt se felejtsük el, hogy egy iszlamista szervezet demokratikus úton történő hatalomra kerülése tekintetében nem csak az iráni példa van, hanem a sokkal közelebbi török példa is, ahol az ikhwanos kapcsolatokkal rendelkező társaság nem hogy sikerrel domesztikálódott, de a modernizációs folyamatot is sikerrel viszi. Nyilván egy ilyen szervezetben mindig benne marad egy jó adag semjénzsoltság, dehát azért azt túl lehet élni.

Hurrá. Éljen az óccsó szálloda meg homokos tengerpart, nehogy már néhány tüntető tunéziai-egyiptomi-jemeni entellektüell (a tüntetők közt nem látok iszlám fundamentalistákat meg burkás nőket) beleköpjön az ojrópai turisták levesébe. Inkább a last minute, mint tunéziai demokrácia. Ezzel az erővel a szovjet intervenció is indokolt volt '56-ban, "mert egy sikeres forradalom után bizonytalan helyzetbe került volna a magyar szalámigyártás és bortermelés".