Mi a teendő, ha rossz hírünket keltik?

„Az Orbán-kormányhoz számos fontos és biztató kezdeményezés fűződik, de ezeket teljesen elhomályosította néhány nem elég körültekintően kidolgozott intézkedés, törvény. »Tetszetős az öltöny, de a mellény rosszul lett begombolva«, kezdené a konzíliumra hívott Deák Ferenc.

Nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon ma bárki akarná, merné korlátozni a politikai szólás szabadságát, hogy megbírságolná a Népszabadság vagy a Népszava a kormányt mégoly élesen kritizáló írásait. Időnként az ún. jobboldali médiában is elhangzanak hajmeresztő, politikai szövetségeseinket támadó, hamis színben föltüntető szövegek, nyilvánvalóan ezeket sem bírságolni kell, hanem vitatni, cáfolni. (Jó lesz, ha a törvény alapján az adott orgánum erre köteles lehetőséget adni, még jobb, ha ez természetes, és nem kell hozzá törvény.) Sokan hisszük, hogy valamit tenni kell a médiában tomboló ízlésrombolás, gyűlöletkeltés, erőszakkultusz ellen. Szóval bőven van miről vitatkozni e törvény vagy más törvények kapcsán. Egyet nem szabad: félreverni a harangot, világméretű összeesküvést vizionálni, pusztán haraggal fogadni a bírálatot, mert abból jó biztosan nem származik. (...)

A legfontosabbnak azt tartom, hogy tegyük álláspontunkat világossá: mi a vitatott törvény célja, mi áll tőlünk távol? Ne csináljunk az ügyből presztízskérdést, legyünk készek a korrekcióra, ha az indokolt. A bírálatokra a legjobb válasz, ha jól működik az ország, ha az őszinte vagy inspirált aggodalmakra a valóság rácáfol.”