1956 (és az Alkotmány) többet érdemel

„1989 nyarán ott lappangott a kremlinológiai pakliban, hogy Gorbacsov helyét Ligacsov, Pozsgayét pedig újra Grósz veszi át a nemzetközi és nemzeti kapcsolatrendszerben. Akkor tehát Orbán, Fodor, Sólyom, Antall, Tölgyessy, Pető és Demszky igenis kockázatot vállaltak. Miként azok is, akik egy évvel korábban bevállalták a rohamrendőri gumibotütlegeket. Volt sansz arra is, hogy a diktatúra keményvonalának felülkerekedése után állásukat, útlevelüket, lakáskiutalásukat, szabadságukat vesztik. Ilyen "morális kurázsi" értelmében akár a ’89-es Orbán Viktor is tekinthető forradalmárnak. Ugyan a hatalom végül nem ütött, lőtt, rúgatott ki senkit, de megtehette volna, lásd Grósz Károly fehérterroros sportcsarnoki beszédét.

Ezzel szemben idén a Fidesz-politikusok és szavazóik a legcsekélyebb kockázatot sem vállalták azzal, hogy a Bajnai-kormányt támogató pártok ellen voksoltak. 1956-57 forradalmárja, sztrájkoló munkása tankokkal, pufajkásokkal, 1988-89 rendszerváltó ellenzékije gumibotos rohamrendőrrel, poloskatelepítő elhárítóval nézett szembe. De ugyan mitől félhetett a népszerűségi listákat toronymagasan vezető Orbán, egy sor tévécsatornával, napi- és hetilappal, internetes portállal, valamint befolyásos üzlet- és bankemberekkel, nagyvállalkozókkal a háta mögött? Úgy, hogy a kormánytól független Legfőbb Ügyészség zsinórban tartóztatta le a korrupciógyanús szoci politikusokat, s a titokminiszter bukott bele belpolitikailag a Polipgate-ügybe, nem pedig azok, akiket ő illegális magánhírszerzéssel vádolt?

E sorok írójának nincs a háta mögött kétharmados túlhatalom, szinte az összes megyei-nagyvárosi önkormányzat, lassan mindegyik közhatalmi intézmény. Mégsem érzi magát hősnek, mártírnak vagy forradalmárnak, pedig épp kormánybíráló cikket ír. És soha nem venné a bátorságot, hogy ’56 vértanúinak áldozatával hasonlítsa össze azt, amikor ő békés, demokratikus úton kiáll az elveiért. Orbán Viktor és hívei azonban veszik a bátorságot. Pontosabban az arcátlanságot. 1956 többet érdemel annál, mint amire Orbán Viktor használja. Amit ő csinál: világi, szekuláris blaszfémia. Halottgyalázás. Egy véres, ám demokratikus forradalmat egy szabad, zavartalan, sokadik választással párhuzamba állítani olyan, mintha az ügyeletes pápa Jézushoz hasonlítaná magát. Hogy ő nem Szent Péter valahányadik örököse, hanem Krisztus reinkarnációja. Erre minden valamirevaló katolikusnak azt kell mondania: barbár állatság. Attól pedig, amit Orbán mond, ’56 minden valamirevaló követőjének el kell határolódnia.”