Vásárolni voltam...

„Tejet keresek. Egy kartonnal, tizenkét dobozzal veszek, az elég lesz két hétre. Több fajta dobozos tej van, mégis majdnem mindenki ugyanazt viszi. Nézegetem a dobozokat. A legolcsóbb alig több százhúsz forintnál. A legdrágább majdnem kétszer annyi. Az olcsóbbat teszik az emberek a kosárba. Nézem a tej származását, szlovák. A kicsit drágább Lengyelországból jött. A kettőszáznegyven körüli jól ismert magyar márka.
 
Eszembe jut egy pár héttel ezelőtti beszélgetés. Fent ültünk Kötcse talán legismertebb, egyébként kiváló borászának pincéje előtt, borait kóstolgattuk, egymás után ízlelgetve a különböző fajtákat és évjáratokat. A borász és felesége az utóbbi tíz-tizenöt évben sok munkával szép borászatot teremtett. Nyílt, őszinte emberek. Sokat dolgoznak, nagyot sokat és büszkék arra, amit két kezükkel létrehoztak. Minden okuk is megvan rá. A magyar borok helyzetére terelődik a szó. Mondom, hogy hihetetlen olcsó és jó minőségű chilei, ausztrál, sőt, francia borokat lehet kapni Magyarországon, és látom, hogy a magyar borok nehezen bírják a versenyt. Az okokat boncolgatjuk, megértem, hogy például Chilében alig kell költeni permetezésre, mert a tenger felől érkező sós fuvallatot nem bírják a kártevők. Mondják, hogy ez hektáronként akár százezer forintos előnyt is jelenthet. Ez bizony sok pénz. Abban maradunk, hogy mégsem lehet csak az ár felől közelíteni a borhoz, mert a bor nem szokványos termék, hanem része a nemzeti kultúrának, a nemzeti identitásnak, ezért a bor esetében nemcsak az ár fontos. Magyar bort inni egyfajta természetes igény, ha úgy tetszik hétköznapi nemzeti azonosság vállalás.
 
De térjünk vissza a Tescoba!

Na és mi van a tejjel? Meddig várható el bárkitől is, hogy kétszer annyit fizessen a magyar tejért, mint a vele azonos minőségűnek ismert szlovákért? A hazafiak magyar tejet vesznek akkor is, ha az sokkal drágább? Karcosabban kérdezve, a magukat „nemzeti elkötelezettségűnek” mondó radikális jobboldaliaknak vajon mennyivel többet ér meg forintban a magyar tej, mint a szlovák? Vajon ilyenkor mit gondolnak a magyarság és a pénz viszonyáról?
 
Tudom, most azt kérdeznék, hogy én melyik tejet vettem meg. Most a magyart, és ez egy kartonnál több, mint ezer forinttal többe került. Persze tudom azt is, hogy én sokkal könnyebben megengedhetek ezer forint plusz kiadást, mint azok a sokak, akik havi pár tízezer forintból élnek.

Ettől még a kérdés nem változik: mennyivel többet ér a magyar?”