„Mostanában hajlamos előtörni mindenkiből az amatőr osztályú kriminálszociológus, hogy vészjósló hangon megállapítsa: ami itt van, kérem, az nem közbiztonság. Súlyos és kevésbé súlyos bűncselekmények százai, illetve az ezekre adott politikai és társadalmi reakciók nyomán kialakult az az ellenzéki politikusok által igen plasztikusan, és igen gyakran megállapított érzet, hogy az állam nem képes hatékonyan védeni polgárai életét és vagyonát.
Erre a helyzetre a polgárok egyik csoportja paramilitáris néptánccsoportok megalakításával reagál, hogy egy kis masírozással alakítson az amúgy is ideges közhangulaton; polgárok másik, a paramilitáris néptáncosok által jellemzően gyűlölt, de még elkeseredettebb és még jobban rettegő csoportja a baltás-vasvillás éjszakai járőrözésben látja a megoldást; a harmadik, legnépesebb csoport egyszerűen csak betolja a reteszt, kétszer fordítja rá a kulcsot, láncot szerel föl, riasztót, a kerítésbe kettőhúszat vezet, és csöndben fél; a negyedik csoport pedig napi- és hetilapok publicisztikai rovatait írja tele gyújtóhangú vagy éppen nyugtató szándékú fejtegetésekkel, amelyek igen nagy számban olyasmikre lyukadnak ki, hogy több rendőr kellene az utcákra, meg kellene erősíteni a hatóságok tekintélyét, több pénz kellene erre meg arra.”
Uj Péter: Drótok az ismeretlen rendőrhöz (NOL)