Száguldó, úszó és lángoló erőd – Steven Seagal közel negyven filmben csillogtatta meg tehetségét, tévésorozatban osztotta az igazságot és két lemeze jelent meg. A kaméleon jelenleg harmadik stúdióalbumán dolgozik. Isten éltesse, Művész úr!
Jean-Claude Van Damme akkor vállalta el az Expendables 2. részében való szereplést, ha a copfos Seagalt kihagyják. Az izzadt, kokszgőzös retró-akcióorgiából így ugyan kimaradt, ám az ezerarcú színész nem tűnt el teljesen a süllyesztőben.
Steven Seagal színész, producer, forgatókönyvíró, harcművész, énekes-dalszerző és tartalék seriffhelyettes. A 7 danos aikidomester karrierje hajnalán aikido-oktatóként dolgozott Japánban. Ő volt az első külföldi, aki Oszakában saját edzőtermet üzemeltetett, mielőtt Los Angelesbe költözött volna. Az Államokban 1988-ban Nico című filmjével debütált, ezt pedig olyan akciók követték, mint az Ölve vagy halva (1990), a Halálra jelölve (1990), a Törvényre törve (1991), illetve az Úszó erőd (1992) vagy a Száguldó erőd (1995). Sikereit követően Seagal rendezőként is kipróbálta magát és környezetvédelmi, illetve spirituális húrokat is megpendített az 1994-es Lángoló jég című filmben, mely azonban hatalmas bukás lett. Ezt követte még a Száguldó erőd, a Tisztítótűz, valamint a Tűzparancs és a Tűz a mélyben (érezzük át a remek magyar címeket).
A kétezres években Seagal filmjei többnyire már csak közvetlenül videón jelentek meg, kevés helyen mutatták be őket moziban. 2009-ben aztán a hozzá leginkább passzoló igazságosztót hozta a True Justice című reality-ben, ebben a színészt mint a lousianai rendőrség seriffhelyettesét láthatjuk akció közben. Seagal immár 20 éve hivatásos rendőrtiszt az állam Jefferson Parish sheriff-hivatalában, rendszeresen járőrözik és kitűnő céllövő hírében áll, aki a rendőrség különleges osztagával is együtt dolgozik, és megannyi tisztet képzett ki a lőfegyverek használatára és a pusztakezes közelharcra – írja a Wikipedia. Elhisszük. Azóta játszott rosszfiút a Machetében is, de zenél és énekel is: jelenleg harmadik stúdióalbumán dolgozik, amely idén fog megjelenni.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A közösségemet meg fogom védeni!
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A főtitkár a védelmi kiadások növelésére, valamint háborús gondolkodásmód elsajátítására sürgette a szövetség országait.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
