Beijedtek Orbán javaslatától a németek, fel is mondták gyorsan a sablondumát
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Nincsenek elvek, a nyugati hatalmi elit pillanatnyi érdekei határozzák meg a szabályokat.
Nyitókép: ANATOLII STEPANOV / AFP
„Ukrajna EU-csatlakozásának megkezdésével fontosabb volt egy rossz geopolitikai döntést, a Nyugat ukrajnai proxy háborújának vesztésre álló végkifejletét menteni egy újabb rossz lépéssel, mint az EU stabilitásának és prosperitásának fenntartása.
Az eset is mutatja, nincsenek elvek, a nyugati hatalmi elit pillanatnyi érdekei határozzák meg a szabályokat. Akinek nem tetszik, hogy Magyarországgal a csatlakozás megkezdéséhez alapszerződéseket írattak alá, de kifogásolja, hogy Ukrajnának, mint leendő EU-tagnak a végleges határait vagy lakosságának számát sem ismerjük, az Oroszország érdekeit képviseli. Az abszolutizálás nagyon hatékony eszköz, hogy a külpolitikai történéseket, az elmúlt két évtized konkrét folyamatait nem ismerő uniós állampolgárok százmillióival hitessük el, szent ügyért hoznak áldozatot, amikor finanszírozzák az ukrajnai háborút, nem akadékoskodnak, vállalják a szankciók negatív következményeit. Miért is? Mi a végső cél?
Ugyanezt a jelenséget láthatjuk az Európai Unió döntéshozatali rendszerének válságában is. A globális Nyugat – az ukrajnai háború morális dimenzióba helyezésével – elfogadhatatlannak tartja az Unió jelenleg érvényes szabályainak (Lisszaboni Szerződés) követését, mivel az jogi keretekkel akadályozza azokat a globális elithez köthető túlmozgásokat, melyek veszélyeztetik a szuverén tagállamok külpolitikai és biztonságpolitikai érdekeit. Abszolutizálva egy, az EU-n és NATO-n kívüli háborút, a Nyugat hatalmi elitje átgázol a jogi normákon és nyíltan felvállalva hoz a közösségi jogot sértő döntéseket, elvéve a nemzetközi jogi értelemben létező egyet nem értési jogot, hogy lehetőséget biztosítson magának az ukrajnai háború folytatásához a legitim tagállami és az objektív uniós érdekek ellenére is.”