„Világháború van, most már két frontszakaszon is, így talán nem meglepő, hogy nap mint nap találkozunk az »embertelen« jelzővel. Mi több, azt is természetesnek találjuk, hogy az embertelen jelzőt többnyire emberekre vonatkoztatjuk. Embertelen emberek, kóstolgassuk kicsit ezt a szókapcsolatot, merthogy lehet-e egyáltalán egy ember embertelen? És vajon minősíthetünk-e bárkit embertelenek anélkül, hogy vettük volna a bátorságot ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy mi az, hogy ember?
Mert én az elmúlt ötvennégy felnőtt évem során nem találkoztam ilyen igazán komolyan vehető kísérlettel. A lényeggel nem szembesülő, sőt a lényeget inkább tudatosan elleplezni igyekvő definíciós kísérletek persze voltak, vannak és nyilván lesznek is bőven, de olyan szembesítés, amely abban segíthetne, hogy megfejtsük a rejtélyt, vagyis, hogy miként lehet az ember embertelen, az nem nagyon akad.