Progresszív aktivisták formálhatják át a lengyel társadalom kereszténységhez való viszonyát

Lengyelországban aktivisták tanácsolják azt, hogy a legközelebbi népszámlálás alkalmával a hívők ne nyilatkozzanak katolikus vallásosságukról, mert ha így tesznek, azzal a lengyel kormányt erősítik. A lengyel kormány ugyanis részben a keresztény hagyományokra alapozva alakítja a politikai kommunikációjának irányát.

A The Guardian értesülései szerint

Az aktivisták arra hivatkoznak, hogy ez az adat fals, például azért, mert szerintük az eredményt torzítja, hogy sok gyermek helyett a szülő „ikszelte be” a katolikus hitelvekkel való azonosulásra utaló rubrikákat. Éppen ezért az aktivisták a 2021 szeptemberében záruló újabb népszámlálástól már más eredményeket várnak.

Az aktivisták ennek megfelelően bátorítják a polgárokat arra, hogy a római katolikuson kívül (helyett) olyan világnézeti kategóriákat is feltüntessenek az íven, mint az „ateista” vagy a „deista”. A The Guardian értesülései szerint az aktivisták mögé a feminista Női Sztrájk mozgalom és különféle LMBTQ-mozgalmak is beálltak. 

„A tíz éve tartott népszámlálás alkalmával meglehetősen monolit és homogén kép keletkezett Lengyelországról.” - állítja Oskar Żyndul, a kampány vezetője, aki szerint a lengyelek mindössze 28 százaléka jár rendszeresen templomba. Żyndul abból indul ki, hogy

A The Guardian emlékeztet arra, hogy a katolikus egyház kulcsszerepet játszott a kommunista rezsim lebontásában Lengyelországban, amelynek eredményeképpen ma valóban széles társadalmi befolyással rendelkezik. A lap azonban azt sugallja, hogy ez a befolyás és a hit szerepe Lengyelországban leáldozóban van. Monika Mazureket, a Gdanski Egyetem szociológusát megszólaltatva utal arra, hogy az egyház már csak a közügyeket határozza meg, a privát szférában az emberek elfordulni látszanak a katolikus hitélettől. Ezt azzal magyarázza, hogy ma a katolicizmus Lengyelországban szerinte főként kulturális természetű. 

A Pew Research Centre szerint a lengyel ifjúság képviselői jelentős arányban fordulnak el a vallástól. Ennek oka, hogy az „Erasmus generáció” tagjai számára a kontinensen és a világ különböző részein való szabad mozgás mára adottság. Ez pedig úgy pszichikailag, mint fizikailag (sőt, tekintetbe véve a technológiai forradalmat, „digitálisan”) is nyitottá teszi őket a progresszív sztenderdekre – így például a genderideológiára, az abortuszliberalizációra vagy az LMBTQ-jogokra. 

Ezek mind ellentétben állnak azzal a keresztény vízióval, amelyet a katolikus egyház Lengyelországban vázol. Éppen ezért – magyarázza a The Lambert című online portál –

Csakhogy a kettő kizárja egymást.

A lap szerint a statisztikák ma azt mutatják, hogy ezzel együtt is, a lengyelek többsége hisz ugyan Istenben, mégsem járnak hetente misékre, illetve nem támogatják aktívan a katolikus egyházat, illetve a kereszténység egyéb intézményesült formáit. A Reuters elemzésében az áll, hogy ennek oka, hogy az egyház politikai szerepvállalása egyre több lengyel számára okoz problémát.

A katolikus egyház számára presztízskérdésnek számító abortusz körüli politikai fejlemények 2020 végén valóban tömeges demonstrációkhoz vezettek Lengyelországban. Ekkor a lengyel alkotmánybíróság határozott úgy, hogy szűkíti a művi terhességmegszakítás lehetőségeit, alkotmányellenesnek találva az akkor hatályos szabályozást. 

Gyors választ kellett adnia egy olyan kérdésben, amely eleve heves indulatokat szított a lengyelek körében. Az alkotmánybírósági határozat nyomán végül az abortusz lehetőségei valóban szigorodtak, a jogalkotó ugyanakkor törvényjavaslatot készített a lengyel kismamák védelmére. Ennek célja, hogy megkönnyítse azon nők szenvedését, akiknek meg kell szülniük súlyosan fogyatékos vagy életképtelen gyermeküket.

A lengyel katolikus egyház és a politika viszonyát egy 1993-as megállapodás – konkordátum –  rendezi, amelyet a lengyel állam a Szentszékkel kötött. Ebben a felek – amellett, hogy rögzítik, hogy az egyházi hitélet és a világi viszonyok alakítása elkülönül egymástól – megállapodnak abban is, hogy közösen dolgoznak azon, hogy például a házasság és a család intézményét azok eredeti formájában őrizzék meg a társadalmon belül (11. cikk). 

S bár az 1993-as konkordátum jogilag egy szekuláris államként határozza meg Lengyelországot, a szövegkörnyezet és a rendelkezések valóban arra engednek következtetni, hogy Lengyelország tényszerű államvallása a kereszténység, ezen belül pedig a katolikus egyház intézményes szerepe is kiemelt jelentőséggel bír (arról nem is beszélve, hogy a lengyel alkotmány külön rendelkezéseket tartalmaz a keresztény értékekre vonatkozóan).

Fotó: Wojtek RADWANSKI / AFP

Dobozi Gergely