Egyszer fent, máskor lent

"Ezen írás első felében röviden bemutatásra került a DSM irányelv 17. cikke, amely hosszas tárgyalások eredményeként az ún. online közösségi tartalommegosztó szolgáltatókat (mint a Youtube vagy a Dailymotion) szerzői jogi szempontból felhasználónak minősítette és felelőssé tette a felületükre engedély nélkül feltöltött tartalmakkal kapcsolatban. A felelősség alóli mentesülésre ugyanakkor adott egy kibúvót: ha megfelelő eszközökkel, például szűrőmechanizmusokkal biztosítják, hogy adott jogvédett tartalmak nem kerülnek fel a felületükre. (Meg kell jegyezni, hogy sok platform eddig is működtetett ilyen rendszert. A YouTube ContentID rendszere például a szerzői jogosultakkal kötött megállapodás és az általuk átadott adatok alapján tud szűrni már ma is tartalmakat, ugyanakkor e kötelezettség ez idáig nem volt általános elvárásként jogszabályi szinten rögzítve.)

E szűrések kapcsán ugyanakkor reális veszély a „túlszűrés” jelensége. Olyan tartalmak is áldozatul eshetnek ugyanis ilyen algoritmikus rendszereknek, amelyek elérhetősége szerzői jogi alapon nem lenne kifogásolható (például idézetek, mémek stb.)  E helyzet feloldására az irányelv általánosságban kimondja, hogy nem akadályozható a felhasználók által feltöltött azon tartalmak hozzáférése, amelyek nem sértik a szerzői jogokat (ide értendőek a szabad felhasználási esetek is). Hogy ez a gyakorlatban miként biztosítható, annak kapcsán az irányelv az Európai Bizottságot hatalmazta fel, hogy adjon ki iránymutatásokat.  

A Bizottság az iránymutatás elkészítéséhez szükséges egyeztetéseket még a tavalyi év során megkezdte és számos érdekelttel folytatott párbeszédet például a jelenleg működő technológiák vagy a szerződéses gyakorlat feltérképezése érdekében. Az összesen hat alkalommal, az érdekeltek bevonásával tartott egyeztetéseken számos közösségi platform, szerzői jogi jogosult, fogyasztóvédelmi szervezet, alapjogokat védő NGO és több tagállami megfigyelő is részt vett. Az információk begyűjtését követően idén júliusban állt elő a Bizottság egy olyan, egyelőre még mindig konzultációs célból nyilvánosságra hozott bizottsági dokumentummal, amely már kézzelfoghatóan előrevetít néhány az iránymutatásokkal kapcsolatos bizottsági elképzelést. Ezek közül talán a legérdekesebb (és a leginkább meglepő) a „jogszerű felhasználások biztosítékairól és a panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusról” szóló rész, amely olyan gyakorlati alapkérdésekkel foglalkozik, mint hogy valamely blokkolt, de a felhasználó által szabad felhasználásként értékelt tartalom milyen feltételekkel válhat elérhetővé.

Az irányelv rendelkezéseit olvasó számára az a logikus rendszer körvonalazódik, hogy a jogszerű felhasználások védelme a jogorvoslati és panaszkezelési mechanizmus révén biztosítható és biztosítandó. E panaszkezelési mechanizmusok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy valamely felhasználó a feltöltésének blokkolása vagy egy már általa feltöltött tartalom eltávolítása ellen tiltakozzon. Az irányelv e mechanizmusokkal szemben meg is követeli, hogy időben ne legyenek elhúzódók, az eltávolítási kérelmeket részletesen meg kell indokolni és az ezekről való döntésnek minden esetben emberi felülvizsgálaton kell alapulnia. Vagyis rendben van, hogy egy algoritmus első körben kiszűr egy tartalmat, de ha ez ellen a felhasználó tiltakozik, akkor a tiltakozással érintett tartalom felkerüléséről már ne egy algoritmus döntsön. Ez érthető elvárás.

Sokak meglepetésére ugyanakkor a Bizottság, az alapjogok megfelelő összehangolásának szolgáltatói kötelezettségét szélesebben értelmezi. Az iránymutatás első – egyelőre konzultációs célú – tervezete szerint ennek az egyensúlynak a biztosításához ugyanis nem elegendő csak a blokkolásokat követő panasztételi mechanizmus fenntartása. Ezen túl már a blokkolást megelőzően szolgáltatói feladat az, hogy a szerzői jog által védett tartalmak valamennyi jogszerű, például parodisztikus vagy kritikai célú felhasználásának lehetősége mérlegelve és biztosítva legyen.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a jogosultak által a szolgáltatók részére átadott információk szerint potenciálisan jogsértő feltöltéseket a szűrőmechanizmusoknak már a feltöltéskor három kategóriába kellene sorolnia. A két könnyebb eset a „valószínűsíthetően jogszerű” (likely to be legitimate) és a valószínűsíthetően jogsértő (likely to be infringing) tartalomként való beazonosítás. A gyakorlati példa az elsőre például egy olyan 5 perces video lehet, amely alapvetően saját, a felhasználó által felvett tartalom, de több, néhány másodperces részletet tartalmaz más jogvédett tartalmakból (például filmjelenetek bevágásait). Itt alappal feltételezhető lehet, hogy idézésről vagy kritikáról lehet szó, amely szabad felhasználásnak minősül, ezért jogszerű. Ha pedig egy 25 perces videónak több, mint 24 perce ugyanabból a védett filmalkotásból állna, akkor e video valószínűsíthetően jogsértőnek lenne minősíthető, hiszen nincsen olyan szabad felhasználás, amely ezt igazolhatná.

A jogszerűnek látszó tartalmakat a szűrőmechanizmusoknak nem volna szabad „megfognia” a Bizottsági tervek szerint. Ezek elérhetővé válása ellen a jogosultak a szolgáltatóhoz benyújtott külön értesítéssel tiltakozhatnának. A valószínűsíthetőn jogsértő tartalmakat a mechanizmusoknak ki kellene szűrnie, ezek blokkolása ellen a felhasználók az irányelvben szereplő panasztételi mechanizmus keretében léphetnének fel."