Az LMBTI-személyek válhatnak az Európai Bizottság politikai fegyverévé

Minden évben, a szeptemberi első plenáris ülés alkalmával az Európai Bizottság elnöke rendszerint beszédet mond az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd kereteinek kialakítása céljából. Ebben a beszédben az elnök számot ad az adott év eseményeiről, és felvázolja az elkövetkező évek prioritásait, ennek megfelelően maga a beszéd egyfajta programadó expozéként is felfogható a jövő politikai irányvonalaira vonatkozóan.

Idén sem volt máshogy. Ursula von der Leyen „State of the Union” (az Unió helyzete) című beszédében – részletezve a koronavírus-válság kapcsán felmerülő teendőket – többek között az éghajlatvédelem, a digitális átállás és a migráció kérdéseit boncolgatta.

„Hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az LMBTIQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye Uniónkban. A Bizottság annak érdekében, hogy biztosítsa e közösség egészének támogatását, hamarosan előterjeszti az LMBTIQ személyek jogainak megerősítését célzó stratégiát. Ennek részeként szorgalmazni fogom a családi kapcsolatok EU-n belüli kölcsönös elismerését is. Aki egy országban szülő, az minden országban szülő.”

– áll a beszédben.

Tekintettel arra, hogy az LMBTQ-stratégiára vonatkozóan részletek csak később derülnek ki, a témával kapcsolatban maradnak egyelőre azok az alapelvek, amelyeket a fenti blokkban az elnök lefektetett.

Megjegyzendő, hogy az LMBTI-személyek jogállával kapcsolatos gondolatok von der Leyen a teljes beszédének csak a töredékét teszik ki. Talán nem véletlenül: a téma mindmáig megosztó Európában.

Mégis, főleg a nyár eseményei ösztönözhették az elnököt arra, hogy politikai gesztust téve biztosítsa az Európai Parlamentet arról, hogy a Bizottság foglalkozik a kérdéssel.

Az EUObserver elemzéséből az derül ki, hogy a legutóbbi lengyelországi fejlemények miatt az LMBTI-személyek bővíthetik rövid-középtávon a Bizottság eszköztárát a politikai nyomásgyakorlás során. 

Mint ismeretes, még július végén tette közzé az Európai Bizottság azon városok listáját, amelyek pénzügyi támogatásra pályázhatnak az Európai Unió testvérvárosi programjának („Európa a polgárokért”) keretében. Ekkor derült ki, hogy a Bizottság elutasította hat LMBTI-ellenes lengyel város programfinanszírozását arra hivatkozásul, hogy több lengyel régió is „LMBTI-ideológiától mentes zónává” nyilvánította magát (több érintett lengyel város pedig az átlagosnál szerényebb támogatásban részesült).

„Nagy veszteség lesz számunkra, ha az Európai Unió az LMBTI-személyek jogállásához köti majd a kifizetéseit; senkit sem állt szándékunkban diszkriminálni. Egészen pontosan arról van szó, hogy a hagyományos családmodellt kívánjuk előtérbe helyezni. (…) határozatunkban sehol sem áll az, hogy a város ne tanúsítana toleranciát a különféle szexuális irányultsággal rendelkező személyekkel szemben. Mindenki szabad emberként élhet egy szabad országban. Amit szerettünk volna elérni, az egyfajta reform az iskolai szexuális felvilágosítás területén.”

– nyilatkozta ekkor  Rafał Rogala, az egyik megvonásban érintett lengyel város, Wilamowice egyik előljárója.

Azzal, hogy von der Leyen programadó beszédében úgy fogalmazott, hogy az LMBTQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye az Unióban, azt vetíti előre, hogy Wilamowice példája irányadó lehet az elkövetkező évek támogatási logikájában, csak úgy, mint ahogy az a jogállamiság esetében is a tervek között szerepel. 

Erre utal legalábbis az esetről megemlékező The New York Times júliusi tudósítása, amely egy kontextusba helyezi a kifejezetten Magyarországra és Lengyelországra vonatkozóan tervezett jogállamisági nyomásgyakorlás és a lengyel LMBTI-személyek esetét.

Dobozi Gergely

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.