„A karrier egy hosszú utazás” – interjú Jonathan Passmore világhírű pszichológus professzorral az Így lehetsz coach című könyről

A Pallas Athéné Könyvkiadó kötete az Így lehetsz coach! című nemzetközi sikerkönyv magyar nyelvű változata idén ősszel jelent meg. „A könyv a gyakorlati tudást ötvözi a kutatásokkal, elméletekkel, és nagyszerű forrás lehet azoknak, akik már részt vettek egy coachingtanfolyamon, és szeretnének még tovább fejlődni. Hasznos lehet ugyanakkor a vezetők, a menedzserek, és a tanácsadók részére is, de tulajdonképp bárkinek, aki bármilyen módon is felelős mások fejlesztéséért” — Vallja Jonathan Passmore a könyv főszerzője. Vele beszélgettünk a könyvről.

Melyik szakmai elismerésére a legbüszkébb? 

A legbüszkébb arra vagyok, hogy a Brit Pszichológiai Társaság tagja lehetek. Ez egy ritka kiváltság, ami a sok éves professzori munkám, kutatásom és az írásaim elismerése. Fantasztikus érzés az is, hogy lehetőségem nyílik a coaching szakma fejlesztésére, és ennek kapcsán nagy örömmel tölt el, hogy szerepel a nevem a Marshall Goldsmith Global Coaching Awards- Thinkers 50, valamint a Global Gurus listáján. Szerencsésnek tartom magam, hogy a pályafutásom során lehetőségem nyílik a folyamatos utazásra és arra, hogy igazán rendkívüli emberekkel találkozzak, és dolgozzam együtt.

Hogyan vált elméleti pszichológusból a viselkedésváltozás globális szakértőjévé, aki nagy igen nagy befolyással rendelkező vezetők százainak adott és ad tanácsot?

A karrier egy hosszú utazás, amelyen lépésről lépésre haladunk előre. Az én pályafutásom már 40 éve tart és innen visszatekintve rendkívül kiváltságosnak érzem magam, hogy ezen az úton olyan mentorokkal hozott össze az élet, akik rengeteget segítettek és támogattak. Csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt a legkülönfélébb szervezetekben az IBM-től a PricewaterhouseCoopersen át, a Coach Hubig, ahol most dolgozom, vagy épp a Henley Business Schoolban, ahol a coaching és a viselkedésváltozás professzora vagyok. És még sorolhatnám tovább.

Most abban a megtiszteltetésben van részem, hogy vezető politikusokat, államtitkárokat és hírességeket tanítok a világ különböző országaiban, és mindemellett kutathatok is. Mert amiről beszélek, az mind kutatáson és bizonyítékokon alapul, nem csak az én személyes véleményemen. Nagyon fontosnak tartom – különösen egy ilyen viharos időszakban, mint a mostani – hogy a döntéshozók kezében legyen egy olyan eszköztár, amelynek segítségével sikerrel tudnak eligazodni a vezetői lét kihívásai között.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogyan kell cselekednie egy kiváló és sikeres cégvezetőnek? Mi a leggyakrabban adott tanácsa? Mi az a tanácsa, amit az érintetteknek a legnehezebb megfogadniuk?

Azok az emberek, akik vezető pozíciókat töltenek be, gyakran azért jutnak el idáig, mert hatalmas bennük a versenyszellem. Rendkívül céltudatos emberek, akik lelkiismeretesen és keményen dolgoznak. Mindezek mellett én úgy gondolom, hogy egy jó vezetőnek kell, hogy legyen egy világos elképzelése arról, hogy mi az általa irányított szervezet célja, és ezt a jövőképet úgy kell kommunikálnia a munkavállalói felé, hogy az számukra is motiváló legyen. 

Fontos azt is leszögezni, hogy a 2020-as években egy cég víziója már nem lehet csupán a profitszerzés, hiszen ez egyébként is csak nagyon ritkán motiválja az alkalmazottakat. Természetesen a szervezeteknek nyereségesnek kell lenniük, de nem lehet ez az elsődleges célja a létezésüknek. Lényeges, hogy legyen egy olyan küldetés, amellyel az adott szervezet igenis előbbre viszi a társadalmat, és ez az alkalmazottak számára is világos legyen. Fontos, hogy az egész csapat tudja és érezze, hogy a munkájuk hozzájárul ahhoz, hogy a világ – valamilyen szempontból – egy jobb hely legyen. 

A második készség, amellyel szerintem a vezetőknek rendelkezniük kell, az, hogy képesek legyenek meghallgatni és meghallani mit mondanak mások. A legtöbb főnök nagyon jó abban, hogy kifejezze magát, és kimondja a saját véleményét, de a tapasztalataim szerint annál kevésbé tudnak másokra hallgatni. A jó vezető megkérdezi az embereit, hogy érzik magukat és odafigyel rájuk oly módon, hogy egyértelművé váljon a számukra, hogy – az adott szervezeten belül – értékesek.

A harmadik készség, amelyre szerintem a 2020-as években szüksége van egy jó vezetőnek, az, hogy teret engedjen a kreativitásnak. A szervezet határain belül egy olyan kultúrát teremtsen, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy az ötleteiket bevihessék a munkahelyre, és ahol akár hibázni is lehet. Egy jó vezető támogató légkört teremt, mert ez a fejlődés záloga. 

A negyedik és utolsó szempont szerintem, hogy a jó vezető nem utasításokat osztogat, vagy arról prédikál, hogy milyennek is kellene lenni a szervezetnek. Ehelyett a coaching eszköztárának használatával segíti az embereket abban, hogy ők ismerjék fel a szervezet valódi küldetését, célját és szerepét. Támogatva egyúttal őket a fejlődében, hogy napról napra jobbak legyenek. Egy jó vezető, mellett a munkavállalók nem a túlélesre játszanak, hanem úgy érzik, szárnyalhatnak.

Mennyire fedi egymást egy pszichológus és a coach szakterülete? Minden pszichológus coach, de nem minden coach pszichológus – megállja-e a helyét ez az állítás?

Úgy gondolom, hogy mindannyian pszichológusok vagyunk. Hiszen a pszichológia arra keres válaszokat, hogy vajon mit is jelent embernek lenni. Az emberek viselkednek, hisznek, éreznek, érzékelnek. A pszichológia pedig az emberi viselkedésnek, az érzelmeknek és a fiziológiai érzékelésnek a tanulmányozása. Pszichológusként az embereket önmaguk jobb megértésében segítem, de tulajdonképpen ez a coaching szerepe is. Azt mondanám, hogy a coaching és a pszichológia olyan, mint egy pár kesztyű, egyik az egyik, a másik pedig a másik kézen.  Tökéletesen illenek egymáshoz, és támogatják a fejlődést. Abban segítik az embereket, hogy jobban megértsék önmagukat, és hogy ezután másokkal, közösségben is, képesek legyenek jól együttműködni, hiszen ez mindannyiunk közös érdeke. 

Önt a világ 10 legjobb coach trénere között tartják számon. Mi kell ahhoz, hogy valaki kiváló coach legyen? Mennyi a tanulható része, és mi az, amire „születni” kell?

Én azt gondolom, hogy három dolog kell ahhoz, hogy valakiből jó coach legyen.

Ezek közül az első az alázatosság. Sok kivételes coach van, de nem szabad elfelejteni, hogy ők is csak emberek. Vannak jobb napjaik, és rosszabbak, nagyszerű coaching beszélgetéseik, vagy épp kevésbé nagyszerűek. Szóval úgy gondolom, hogyha coachként felismerjük a saját esendőségeinket, és alázatosak maradunk, akkor érhetünk el igazán nagyszerű fejlődést.

A második dolog, ami szerintem megkülönböztet egy jó coachot egy kevésbé jótól, a képesség, hogy kihívást hozzon be a beszélgetésbe. Sok coach úgy gondolja, hogy az ügyfelek barátjává kell válni. Én inkább annak a pártján vagyok, hogy miközben – természetesen – kedves vagyok azzal, akit coacholok, az én elsődleges feladatom az, hogy segítsem őket teljesítményük javításában. Ez pedig azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a beszélgetések során egy kényelmes székben ülnének és pihennének, az a dolgom, hogy egy kicsit közelebb vigyem a széküket a „tűzhöz”. Az a dolgom, hogy addig „tartsam a talpukat a tűz fölött”, amíg már kényelmetlen. És mindezt azért, hogy mélyebben megérthessék önmagukat, és ezen a mélyebb megértésen keresztül pedig megtanulhassák, hogyan használják az erősségeiket, vagy épp kezeljék a gyengeségeiket a teljesítményük javítása érdekében.

Egy edző, aki egy világbajnok futóval dolgozik együtt, nem fogja folyton elmondani neki, hogy milyen zseniális és hogy az övé a világ leggyorsabb ideje. Hiszen, ami ma a világ leggyorsabb ideje az holnap már lehet, hogy csak a világ második, vagy épp a sokadik leggyorsabb ideje. Tehát egy coachnak, – akár csak egy jó edzőnek – az a feladata, hogy igenis fenntartsa a kihívás érzését.

Harmadjára pedig fontos leszögezni, hogy egy jó coach teljes mértékben az ügyfele szükségleteire és igényeire összpontosít. A coachingbeszélgetés soha nem rólam szól, hanem mindig róluk. Hogyan támogathatom őket abban, hogy önmaguk legjobb verziói legyenek? Hogyan segíthetek nekik megérteni saját magukat, a csapatukat, vagy a szervezetet, amelyet irányítanak? Az, hogy a szolgálatukra vagyok, azt jelenti, hogy folyamatosan az ő fejlődési szempontjaikat kell előtérbe helyeznem. 

A Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában magyarul megjelent Így lehetsz coach című, társszerzőkkel írt kézikönyve kinek szól? Mit tanulhat belőle a szakma, és mit a laikusok? A könyvben mennyi az elméleti alapvetés, és mennyi a gyakorlat?

A könyv két közönség számára íródott. Az egyik közönség, maguk a coachok. Jelenleg ez az egyetlen könyv a világon, amely megkapta a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) – a világ legnagyobb coachszakmát tömörítőszervezetének – jóváhagyását, ugyanis teljes mértékben az ICF coachkompetenciái és etikai normái alapján íródott, azzal a céllal, hogy támogassa az embereket a professzionális coachcsá válás útján. Az ICF háromszintű minősítési rendszerét világszerte elismerik. Ennek első lépése az ACC (Associate Certified Coach - gyakorlott coach minősítés, majd a PCC (Professional Certified Coach - tapasztalt coach), és végül az MCC, azaz a mester coachcsá (Master Certified Coach) válás.

A könyv a gyakorlati tudást ötvözi a kutatásokkal, elméletekkel, és nagyszerű forrás lehet azoknak, akik már részt vettek egy coaching tanfolyamon, és szeretnének még tovább fejlődni.

Hasznos lehet ugyanakkor a vezetők, a menedzserek, és a tanácsadók részére is, de tulajdonképp bárkinek, aki bármilyen módon is felelős mások fejlesztéséért. Hiszen az Így lehetsz coach rengeteg olyan eszközt, technikát és praktikus ötletet tartalmaz, amelyek elősegítik a fejlődést, és ösztönzik a reflexiót. Sőt a könyvben olyan modellek és keretrendszerek is találhatók, amelyek útmutatást adnak egy csapattaggal, vagy épp egy kollégával történő coachingbeszélgetéshez. 

A célunk az Így lehetsz coach megírásával egyértelműen az volt, hogy segítséget adjunk az ügyfelekkel való munkához.

Milyen kérdések foglalkoztatják jelenleg? Milyen feladatokra készül?

Kicsit habozom, hogy mit válaszoljak erre a kérdésre, hiszen rengeteg minden jár a fejemben.  Sok dolog lenyűgöz, köztük a neuropszichológia, és ennek kapcsán a 2020-as években tapasztalható digitális forradalom, valamint az, hogy ennek vívmányait miként használhatjuk fel a tanulásban.

Ugyanakkor sokat gondolkozom azon is, hogy a következő 50, 100, 150 évben vajon miként kellene navigálunk ahhoz, hogy egy fenntartható világot, és társadalmat teremtsünk. Hiszen, neked, nekem és mindenkinek, aki ezt a cikket olvassa, világos, hogy amit csinálunk, az nem fenntartható. 

Kétség sem fér hozzá, hogy többé már nem nézhetjük kizárólag a saját magunk, a szervezetünk, vagy az országunk hasznát, ehelyett az együttműködésen alapuló, mindenki számára előnyös eredmények kellenek. Ez pedig egy újfajta szociális, társadalmi kapcsolódásokon alapuló megközelítés, és coachként a mi feladatunk is, hogy hozzájáruljunk ehhez a paradigmaváltáshoz és fejlődéshez.

(X)

Fotók: Pallas Athéné Könyvkiadó