„Évente vív meg pozsonyi csatákat a magyar kormány” – Szörényi-exkluzív a Mandiner hetilapban

A csütörtökön megjelenő, Újra és újra kipécéznek minket című exkluzív beszélgetésben az Illés és a Fonográf frontembere, történelmünket feldolgozó rockoperák komponistája ezúttal nem foglalkozik szerzőtársával, Bródy Jánossal. Ellenben most is, mint két éve, határozott hangon szól hozzá a hazai, sőt világpolitikai nagyképhez.

„Ismét bebizonyosodott – vélekedett Szörényi Levente –, hogy

egy amerikai hegemóniájú európai egyesült államokba. Megtörésünkre, kivéreztetésünkre a legdurvább kísérlet az, hogy nem kapjuk meg az uniós járandóságainkat és a covidválságot kezelő helyreállítási program pénzeit. Hát hová jutottunk? Amikor minden még inkább a pénz körül forog az orosz–ukrán háború körüli általános válságban, kipécéznek minket, és úgy gondolkoznak: vonjuk el tőlük a pénzt, majd csak éhen halnak, de legalábbis megbukik Orbán, és jön majd helyette olyan garnitúra, amelyik mellett szabadon lehet garázdálkodni. Ők is tudják, mi is: a pedagógusaink betervezett béremelése ott van az ide nem adott forrásokban. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az fogalmazódott meg bennem: a magyar kormánynak minden évben egy újabb pozsonyi csatát kell megvívnia a Nyugattal szemben.” 

A Nyugat szinte kérkedő deszakralizációjára célozva Szörényi visszautalt híres darabja, az István, a király alapdilemmájára, hogy melyik a jobb magyar: a szentistváni vagy a koppányi. „Mára

Szörényi Levente mégsem gondolja, hogy fel kellene számolni helyünket a nyugati szisztémában: „Nem lépünk ki az Európai Unióból – hacsak nem utálnak ki minket onnan végképp –, nem kapunk lóra, nem költözünk vissza Közép-Ázsiába, de annyit beláthatunk: szükségünk van lelki és anyagi szempontból arra az erőre, amihez az ősmúltunk és alkatunk is kapcsol. A mi támaszunk nem kis részben kelet felé van, a megmaradásunk bizonyos feltételei kétségtelenül arra találhatók. Beleértve mondjuk egy energetikai megállapodást Azerbajdzsánnal, vagy éppenséggel egy kínai hitelfelvételt, amivel a nekünk ide nem adott európai uniós pénzt tudnánk pótolni…”

Orbán Viktorról ezt mondja: „Jó, hogy továbbra is egy államférfi van a kormánynál. Ha nem így alakul idén tavasszal, megint a legrosszabbkor jutott volna felszínre a kunbélaság nemzetfeladó politikája.”

Arra a kérdésre, mit tartsunk a kormányfőnek a Dzsudzsák Balázs búcsúztatásán viselt, nagymagyarországos szurkolói sáljáról, ezt mondta: „Mára feltartóztathatatlan, hogy lehessen a történelmi országra emlékezni, átélni az együvé tartozást minden magyarral, gondoljunk csak a csíksomlyói búcsúk gigantikus anyaországi részvételére. Antall József, kicsit pátoszosabban, 1990-ben ugyanazt jelezte, mint Orbán, amikor 1990-ben kijelentette: lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni.”

Az orosz-ukrán háború hátteréről pedig Szörényi ezt mondta: „Az USA a világ egyetlen pólusát képezte jó ideje, de hanyatlani kezdett. Többek között éppen az ismét emelkedő Kelet akadt meg a torkán. Kitörési pontot keresve provokálhatta a – 2014-ben megszerzett Krímmel megelégedni látszó – Oroszországot. Talán azért, hogy gyengítse az oroszokat, talán azért, hogy még jobban alávesse Európát, és a zavarosban halásszon. De arra is gyanakszom, hogy

A Szörényi-interjú a csütörtökön megjelent Mandiner-hetilapban olvasható teljes terjedelmében. 

Nyitókép: Földházi Árpád