Ennek több oka is van: az egyik mindenképpen az, hogy a választók azt érzékelték, a biztonság és a megélhetés tekintetében jobban bízhatnak a regnáló kormányban, mint abban a jövőképben, amit az ellenzék felvázolt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kormánypárti médiatúlsúly miatt csak a kormány üzenetei jutottak el a választók döntő többségéhez, az ellenzéki összefogás üzenetei nem. A háború alapvetően megváltoztatta a helyzetet, amelyben az ellenzék és Márki-Zay Péter is hibázott, ezt pedig jelentősen fel is nagyította a kormánymédia. A harmadik elem, hogy
az ellenzéki összefogás nem volt hiteles.
Én már 2019-ben is mondtam, hogy szüksége lenne egy jobbközép, polgári politikai erőre, amelyre azok is szavazni tudnak, akik elégedetlenek a kormány intézkedéseivel vagy éppen nemzetközi elszigeteltségével. A balodali előválasztással azonban eltűnt ez a lehetőség, hiszen az összefogásban szereplő pártok egyike sem képviselte ezt az értékrendet. Ráadásul már az előválasztás után megjelentek a széthúzás jelei, amit a választók is megéreztek. Egy járvány végén és egy háború közelében egy kormányon belüli várható széthúzást nem díjaznak a választók.