Dróndemokrácia és szabálytalan háború: itt az új Kommentár

2021. május 31. 21:00
Mit jelent a dróndemokrácia és hogyan néz ki a szabálytalan háború? Lehet-e még egyáltalán még hagyományos háborúról beszélni? Erről is szól a Kommentár legújabb száma.

Megjelent a Kommentár konzervatív folyóirat 2021/2. száma, melynek témája a Szabálytalan háború.

Schöpflin György történész, volt európai parlamenti képviselő (Fidesz) A liberális monopólium bosszúja című írásában így fogalmaz: „Valamikor, mondjuk 1945 után, a demokráciának sok legitim változata létezett. Manapság viszont csak a liberális demokráciát fogadja el a fősodor. Mi történt? A nem kifejezetten liberális áramlatok visszaszorultak, elsősorban, pontosabban elsőként a szociáldemokrácia, mégpedig a ’70-es évek kormányozhatatlansági válsága következtében, valamint a kommunizmus összeomlása miatt. A kereszténydemokrácia erre a helyzetre csak lassan talált választ. A fő kérdés továbbra is az: hol húzható meg a határvonal jobb és bal felé?” – teszi fel a kérdést esszéjében Schöpflin.

Máthé Áron történész, a NEB elnökhelyettese a második világháborúra való emlékezés nyugati és keleti különbségeire mutat rá a „nulladik évről” szóló írásában. Szerinte a jobboldali hagyomány „Közép- és Kelet- Európában egyet jelent a nácizmusként és a kommunizmusként azonosítható emberkísérletekkel való szembeszegüléssel, a totalitárius társadalom-mérnökösködés elutasításával, továbbá a nemzeti függetlenség első helyen való kezelésével. Ehhez képest Nyugaton az elején felidézett antifasizmus maradt a meghatározó történelmi élmény. Míg a szovjet antifasizmus mint modernizációs birodalmi ideológia lelepleződött, a nyugati antifasizmus megmaradni látszik a Végső Rossz elleni orvosságnak. Ez az eltérő tapasztalat s ezen kívül a közös tapasztalatok eltérő emlékezete komoly törést fog jelenteni – a továbbiakban is – a kontinens népeinek.”

Molnár Attila Károly eszmetörténész, a Molnár Tamás Kutatóintézet és a Századvég kiadó vezetője a jobboldali kormányzás és a baloldali mozgósítás különbséget írja le. „A konzervatív kormányzás sikerességének titka a prudencia, a körültekintés, gyakorlatiasság és a dogmák – ma inkább értékeket mondanak – feltétel nélküli követésének elutasítása. (A baloldal sajátos kormányzati hátránya a posztszovjet országokban, hogy a kormányzás helyett nem pusztán dogmákat követtek, hanem parancsokat, és a hajózási kudarcokat erőszakkal igyekeztek megoldani.) Mivel a konzervatív gondolkodás egyik sajátossága, hogy nem hisz az ember jóságában, ezért szükségesnek tartja az emberek korlátozását. Nem a felszabadítás, hanem a decens élet a céljuk, szemben a baloldal, a liberálisok és a nietzscheánus posztmodern vagy újjobboldali tabudöntési vágyakkal.”

Hammerstein Judit történész, a Veritas kutatója Popper József szovjetunióbeli emlékiratait mutatja be. Popper beszámolója az I. világháborús memoárok után szinte elsőként enged bepillantást a polgárháborúból éppen felocsúdó ország mindennapjaiba, az új rendszer megszilárdulásának ellentmondásos viszonyaiba. „És mint ilyent a két világháború között íródott oroszországi útirajzok egyik tanulságos, élvezetes darabjának tekinthetjük.”

Veszprémy László Bernát történész Az eltorzított holokauszt című írásában a zsidó vádlottak történetét mutatja be a népbíróság előtt. „Jelen tanulmányban a kommunista átmenet friss emlékezetpolitikájának egy különleges részletét vizsgáljuk, nevezetesen azt, hogy a kommunista dominanciájú közéletben hogyan vádoltak meg egyes holokauszttúlélő zsidókat a holokausztban való részességgel. A népbíróságok elé állított zsidók eddig kevés figyelmet kaptak a történészek részéről” – írja a szerző.

L. Simon László országgyűlési képviselő, korábbi kulturális államtitkár és Virágos Gábor régész-muzeológus a nemzet múzeumairól írtak. „Mára a múzeum a tömegek által kedvelt helyszín lett: alig van olyan társadalmi réteg, amelynek tagjai ne jártak volna legalább egyszer múzeumban. Az emberek többsége számára közismert és kedvelt helyekről van szó, ahova érdemes gyakran visszatérni. Ennek az intézménytípusnak a megőrzése és erőteljes megújítása, a változó világhoz való igazítása, a koronavírus-járvány által még jobban hangsúlyossá váló digitális térben való pozícionálása a következő évtized egyik legnagyobb kultúrpolitikai kihívása” – írják.

Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője Szép új világháború címmel közölt írást. „A 21. század korábbiaktól eltérő, új típusú hadviselése ötvözi egymással a klasszikusnak számító háborúzás állami hadseregek nyílt összecsapásaival megvalósuló, hagyományos eljárásrendjét és a kezdettől fogva meglévő, de maguknak az idők során egyre nagyobb szerepet kisajátító irreguláris felek részvételével jellemezhető, aszimmetrikus helyzeteket. E kettő változó arányú keverékét tovább dúsítja a nemkatonai eszközök kerülőúton való bevetése, a közvetett megoldások alkalmazása, az álcázás egyre fejlettebb technikája, valamint a civil és katonai felhasználásra egyaránt alkalmas legújabb technológiák egymással variált bevetése. A hidegháború végeztével mindez folyamatosan gyorsuló ütemben figyelhető meg, amely a hadviselés megváltozása (röviden: szabálytalanná és szabályozatlanná válása) mellett immár politikai, sőt történetfilozófiai kérdéseket is felvet” – írja Békés. Esszéje szótárat is ad a Kommentár tematikus írásához, például megmagyarázza a generációs hadviselés, az alacsony intenzitású konfliktus és egyéb szavakat.

Forgács Balázs őrnagy hivatásos tiszt, az NKE docense az új háború fogalmát járta körül. Mint írja, Herfried Münkler „korunk háborúi kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ezek a fegyveres konfliktusok jellemzőiket tekintve szinte mindenben eltérnek a 20. század összecsapásaitól. Tapasztalatai szerint a háború világát érintő változások olyan mértékűek és mélységűek, hogy azokat elméleti kategóriákba sorolni lehetetlen, ezért a német politológus – a 2002-ben németül megjelent könyvének címéül (is) választott kifejezéssel – új háborúknak nevezte ezeket az erőszakos eseményeket. Az új háborúk legfontosabb jellemzőiként a nemállami szereplők részvételét, az ebből fakadó aszimmetriát, valamint az erőszak autonomizációját jelölte meg”.

Földi László titkosszolgálati szakértő, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója a hibrid hadműveletek titkosszolgálati hátteréről ír. „Ahhoz, hogy a hibrid hadviselés keltette turbulenciát még eséllyel pacifikálni lehessen, az első lépés szembenézni a tényekkel. A helyzetértékelés legfontosabb feltétele a tisztánlátás, a fogalmak kuszaságának megszüntetése, a jelentés kibogozása. Ki és mit akar, amikor hadműveletre adja a fejét? A hadászatban az nyer, aki előbb ismeri fel az ellenség módszerét, és megfelelő választ ad rá. A negyedik generációs vagy hibrid hadviselés, újabb értelmezésben: az ötödik hadoszlop támadása olyan fedett műveletként végrehajtott láthatatlan háború, amely észrevétlenül emészti fel a béke életterét napjainkban.”

Miša Đurković szerb politikafilozófus a színes forradalmak, mint hibrid háború témájáról írt. Szerinte az utóbbi pontosan húsz évben (2000–2020) a nemkonvencionális hadviselés és az egyes államok biztonságát és szuverenitását veszélyeztető fenyegetések számtalan új metódusa jelent meg: színes vagy „virágos” forradalmak, erőszakmentes ellenállás, Twitter-felkelések és Facebook-forradalmak, hálózati és hibrid háborúk,  kulturális hadviselés, puha (soft power) és okos hatalom (smart power), jurisztokratikus diktatúra. „Mindez a hírszerző aknamunka régebbi generációjának folyománya, melynek részét képezi a lélektani hadviselés, a fekete propaganda, a kémkedés, valamint a befolyásolás és a fizetett ügynöktevékenység. Jelen írás tárgya mindenekelőtt az újabb kori nemkonvencionális biztonsági és (geo)politikai hadviselés egyik legjelentősebb formája, az ún. színes forradalmak jelensége.”

Ambrus Éva, az NKE doktorandusza a légierő fejlődéséről szóló tanulságokat fejti ki a kibertér számára. A kibertér megjelenése és térnyerése az életünkben nem valami egyszeri esemény következménye, hanem lépésről lépésre vált nélkülözhetetlenné mindennapjainkban. Ahogy ez a fejlődés halad előre, felmerül a kérdés, hogy mikor s egyáltalán elérjük-e a technológiai szingularitást, vagyis azt a pontot az időben, amikor olyan szinten felgyorsul a technológiai–társadalmi fejlődés és változás, hogy azt értelmezni vagy előrejelezni nem lesz már lehetséges. „Mielőtt ezt a pontot elérnénk, érdemes – a nemzetközi közösség törekszik is rá – néhány pontot tisztázni a kibertérben, például a nemzetközi jog hatályát, a mesterséges intelligencia (AI/MI) morális kérdéskörét vagy a kibertámadások attribúciós kérdéseit (az elkövetők azonosítása). Ennek megközelítéséhez érdemes a stratégiai gondolkodókat megvizsgálni, azonban még ezt követően is több kérdés marad nyitva, mint amik nyugvópontra kerülnének.”

Horváth Márk esztéta és Lovász Ádám filozófus A dromokráciától a drónokráciáig címmel írtak esszét. A különös cím mögött a drónok jelentőségének elemzése lapul: „Tanulmányunkban a drón társadalomfilozófiai jelentőségének felvázolására vállalkozunk. Ebben kulcsfontosságúnak ígérkezik a francia kontinentális filozófia három fontos elméletalkotójának – Paul Virilio, Gilles Deleuze és Felix Guattari – munkássága. A drón vonatkozásában különösen az foglalkoztat bennünket, hogy ez az eredendően háborús jellegű technológia miképpen alakítja át, adott esetben gyorsítja fel a hadászatot, valamint a társadalmi hétköznapokat egyaránt.”

A Kommentár fordításban közli Jean Baudrillard írását a globalizáció erőszakja témájában. “A mai terrorizmus nem az anarchizmus, a nihilizmus vagy a fanatizmus hagyományos történetének folytatója, hanem a globalizáció eredménye. Fő jellemzőinek azonosításához és megismeréséhez vissza kell fejteni leszármazását, különös tekintettel az egyedihez és az egyetemeshez való kapcsolatára” – így kezdődik az írás.

Kiss Lajos András filozófus a Peter Sloterdijk-affér tanulságairól írt. 

Csutak Zsolt politológus, kutató Amerika kettészakadásáról írt. „Némi borúlátó túlzással, de egyre növekvő realitással kijelenthetjük, hogy Amerika 400 évvel az üldözött puritán zarándok atyák új ígéret földjéből az újbaloldali szocialista álmok földjévé alakult a 21. század első felére. Sokak szerint az amerikai társadalom csak az 1850-es évek végén, a véres polgárháború előestéjén volt hasonlóan radikálisan megosztott állapotban, egymásnak feszülő érdekek és értékek mentén.”

Vágvölgyi Gergely, a Vasarnap.hu főszerkesztője a normalitás ellenforradalmáról írt. „A feminizmus második hullámának termékeként kialakult gender-elmélet (vagy -ideológia) központi témává vált a nyugati civilizációban, ezzel párhuzamosan a politikai küzdelmek homlokterébe került, s egyre meghatározóbb vitatéma a magyar közéletben is. Sok évtizedes – és jóval messzebb vezető gyökerekkel rendelkező – jelenség létére első ízben 2022-ben kerülhet hazánkban releváns mértékben egy választási kampány kiemelt problémái közé, ezért Szilvay Gergely és Marguerite A. Peeters könyveinek a napi politika aspektusában is fontos szerepe van. Küldetésük és jelentőségük azonban ezen messze túlmutat.” Vágvölgyi a két szerző könyveit veti össze.

A folyóirat ezen számában olvashatunk még recenziókat a következő könyvekről: Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból. Szerk. Czókos Gerely, Kiss Réka, Máthé Áron, Szalai Zoltán (Veszprémy László Bernát tollából), Rolf Peter Sieferle: Finis Germania (Pető Zoltán), George F. Kennan: Emlékiratok. I-II. köt. (Pogrányi Lovas Miklós), Ernst-Wolfgang Böckenförde: Állami jog és erkölcsi rend (Jancsó András). 

Fotó: a Kommentár Facebook-oldala

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés