Nem szerethet mindenki - arról, hogy kik vagyunk, és kik nem
Furcsa választáson vagyunk túl. A messze legtöbb szavazatot gyűjtő párt saját célkitűzéseihez és a közvélemény várakozásához képest is gyengén szerepelt, győztesként pedig két olyan politikai erőt ünnepelnek, amelyekre a szavazóknak külön-külön az egyötöde sem, de még együtt is kevesebb, mint a harmada voksolt.
A valóság pedig az, hogy május 26-ánek egyetlen igazi nyertese sem volt, csupán vesztesei: összességében az egész nemzet, a pártok közül pedig az a kettő, amely e nemzet legszélesebb rétegeinek érdek képviseletét vállalta fel.
Az első három helyen olyan politikai erők végeztek, amelyek világnézeti, generációs és erkölcsi szempontból is nagyon különbözőek. Két közös tulajdonságuk azonban mindenképpen van: a társadalom egy szűk, felső rétegének érdekeit képviselik, és közben mégis a legszélesebb tömegeket képesek maguk mögé állítani.
Iszonyú paradoxon ez, amelynek okait még jó ideg kutatjuk, elemezzük. Néhány tanulság azonban már most látszik. és ezekkel minél hamarabb meg kell kezdeni a szembenézést.
Tudomásul kell vennünk, hogy a demokráciában, különösen annak ká-európai mutációjában nem az a legfontosabb kérdés, mit képviselsz, hanem az: kik érzik úgy, hogy képviseled őket?
Lehet, sőt morális kötelesség is magas színvonalú, a közjót a lehető legszélesebb körben előmozdító programot alkotni, az országos és globális problémákra okos, igazságos, tisztességes válaszokat adni, aztán ezeket minél több emberrel megismertetni. Ez azonban édeskevés a politikai sikerhez. A választók döntő többsége ugyanis elsősorban nem programot és megoldásokat akar – hanem közösségre vágyik. És ez nem azért van, mert önálló véleményalkotásra képtelen birkák (bár sajnos szép számmal vannak köztük ilyenek is), hanem azért, mert emberi lények.
Összesen 27 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Ez is kénytelen lesz az arcából visszavenni és valami más elfoglaltságot keresni magának. Az ő bazára is bezár mint a jobblik.
Ostobaság + gerinctelenség = Balogh Gábor
:)))))))))))))
Köszi, szép találat. :)
Szokásos csalfahír...
Nem hittem a szememnek. A karlengetős, múltba révedő nácik hirtelen neolibsik lettek. Ezek után nem a fordulat rovására írják, hogy szavazóik otthagyták őket, hanem birkáznak, implicit lehülyézik a népet. Óriási!!! :-D
Nem lettek nagy hirtelen azok.
Ifjonti hévvel először a fennálló rendszer keretein belül próbáltak változast elérni, majd, mivel e keretek szűknek bizonyultak, széttörték azt. Az ifjonti hév meg az évek múlásával megfontolt tapasztalattá csendesedett. Organikus fejlődési útja ez minden értelmes embernek. Az, hogy tőled idegen, válasz is egyben.
Én is össze tudnám karmolni magam az ilyen kommentelőktől. Egy csomó őrült, akinek teljesen elvette az eszét az Orbánfóbia, a faszbukon is azt bizonygatja, hogy az erdélyi magyarok nem magyarok, hanem románok.
Bejelentkezés