Most egyszerre vicsorít ránk a 2010 előtti és utáni rémálom.
Furcsa választáson vagyunk túl. A messze legtöbb szavazatot gyűjtő párt saját célkitűzéseihez és a közvélemény várakozásához képest is gyengén szerepelt, győztesként pedig két olyan politikai erőt ünnepelnek, amelyekre a szavazóknak külön-külön az egyötöde sem, de még együtt is kevesebb, mint a harmada voksolt.
A valóság pedig az, hogy május 26-ánek egyetlen igazi nyertese sem volt, csupán vesztesei: összességében az egész nemzet, a pártok közül pedig az a kettő, amely e nemzet legszélesebb rétegeinek érdek képviseletét vállalta fel.
Az első három helyen olyan politikai erők végeztek, amelyek világnézeti, generációs és erkölcsi szempontból is nagyon különbözőek. Két közös tulajdonságuk azonban mindenképpen van: a társadalom egy szűk, felső rétegének érdekeit képviselik, és közben mégis a legszélesebb tömegeket képesek maguk mögé állítani.
Iszonyú paradoxon ez, amelynek okait még jó ideg kutatjuk, elemezzük. Néhány tanulság azonban már most látszik. és ezekkel minél hamarabb meg kell kezdeni a szembenézést.
Tudomásul kell vennünk, hogy a demokráciában, különösen annak ká-európai mutációjában nem az a legfontosabb kérdés, mit képviselsz, hanem az: kik érzik úgy, hogy képviseled őket?
Lehet, sőt morális kötelesség is magas színvonalú, a közjót a lehető legszélesebb körben előmozdító programot alkotni, az országos és globális problémákra okos, igazságos, tisztességes válaszokat adni, aztán ezeket minél több emberrel megismertetni. Ez azonban édeskevés a politikai sikerhez. A választók döntő többsége ugyanis elsősorban nem programot és megoldásokat akar – hanem közösségre vágyik. És ez nem azért van, mert önálló véleményalkotásra képtelen birkák (bár sajnos szép számmal vannak köztük ilyenek is), hanem azért, mert emberi lények.
A visszaélések között verések, brutális letartóztatások, a jogi képviselet megtagadása, elszigetelt fogva tartás, sőt fogyatékossággal élő emberek mozgósítása is szerepelnek.
Magyarországon fel fog lépni egy ír zenekar, amely korábban terrorszervezeteket éltetett, zászlajukat lobogtatta, a zsidó állam eltörlésére szólított fel, politikusok megölését szorgalmazta.
Ez a szavazás Ursula Von der Leyen személyéról szólt, aki nem csak az Európai Uniót, de azzal együtt egész Európát kormányozza éppen a gazdasági, demográfiai és morális pusztulásba.
Sajtótörténeti esemény, hogy az orosz külpolitika vezetője korlátozások nélkül megszólalhat egy magyar médiumban.
„Az orosz vezetés úgy tűnik, hogy belátható időn belül lezárná a háborút” – állapította meg Bendarzsevszkij Anton.
A Faktum elemzése rámutat arra, hogy Orbán Viktor a Mandiner-interjúban nem tárgyiasította a nőket, sőt, Varga Judit kormányzati munkáját briliánsnak minősítette.
Az elhurcolt férfiak nagy része nem tér vissza a frontról.
