Hunyadi Orbán De Gaulle Viktor − Ilyen ország pedig nincs CDVIII.

2015. augusztus 6. 15:10
Kortárs közszereplőket értékelni mindig sikamlós terep, legyen szó akár politikusokról, akár üzletemberekről, művészekről vagy tudósokról. A grandiózus történelmi jelzőket épp ezért érdemes meghagyni a történelemnek.

Ha ezt szerkesztőségi macskánk megérhette volna! Úgy tűnik, a nyári politikai holtszezonban (na jó, félholt-, mivel a migrációs krízis érdemben mérsékli a híraszályt) könnyebben megszaladnak a publicistai-elemzői jelzők. Mi másnak tudhatnánk be, hogy a miniszterelnököt előbb Csúri Ákos hasonlította Hunyadi Jánoshoz, majd Mráz Ágoston Sámuel Charles de Gaulle-hoz? (Kétségtelen, a nagy párhuzamoknak van némi hagyománya a magyar közéletben, volt már Orbán Viktor Lionel Messi, Medgyessy Péter meg egyenesen a XXI. század Deák Ference, hogy csak két olyan példát említsek, ami rögtön beugrik.)

Csúri a következők miatt látta meg Orbánban Hunyadit:

„Orbán azt csinálja most, mint 559 évvel ezelőtt Hunyadi János. Védi a népét, a hazáját és ezzel együtt Európát. 

Nem tudom, hogy a pápa meg fogja-e köszönni. Nem tudom, hogy az európai politikusok leállítják-e magyar (sajtóbéli és civil) csahosaikat, hogy ne csesztessék már annyit Orbánt, mert addig jó nekünk Európában, amíg egy hazafi van Magyarország élén. Nem tudom. Nem hiszem.

De legalább mi, itthon, a hazánkban élők örüljünk annak, hogy valaki kimondta: a király meztelen és Európa az iszlám térhódításának küszöbén áll. S a lófarkas zászlót helyettesítő eszközökkel szemben felhúzza a kerítést.”

Mráz pedig ezért emleget új de Gaulle-t:

„A tavalyi beszédet jogos kritika érte, hogy az illiberális jelző félreérthető, mert annak van egy, a kormányfő által szándékolttól eltérő nemzetközi jelentése. Orbán ezúttal a globális érdeklődőket és magyarázókat ismét egy közérthető jelzővel lepte meg, amely azonban közel sem kapott akkora figyelmet. Európa-politikája önképe szerint »mi, magyarok a földrész gaulle-istái« vagyunk. Ezzel a példaképpel sokkal érthetőbb a centrális politikai pozíció, a »nemzetek Európája« víziója, de levezethető a francia mintából az erőskezű kormányzás igénye, az oroszokkal való pragmatikus együttműködés keresése, a szövetséges Egyesült Államok esetleges kritikája, ha sérti Európa érdekeit, vagy akár még az olcsó energiát biztosító atomerőművek építése is.

Persze ha Orbán a 21. századi, új De Gaulle, a nemzetek közötti kibékülést is szolgálnia kell, ahogy a névadó létrehozta a német–francia barátságot. A szlovákokkal ritka jó a viszony, a szerbekkel is történelmi léptékű kibékülés zajlott az elmúlt években, s mára rájöttek, hogy a schengeni határra állított kerítés a hozzájuk érkező bevándorlókat is megfékezheti. Beszéde után Orbán azt is jelezte, hogy ő készen áll a román–magyar viszony javítására is, a 2012-ben elhagyott fonal újrafelvételére. Konrad Adenauer nélkül azonban De Gaulle is magányos hős maradt volna.”

Kortárs közszereplőket értékelni mindig sikamlós terep, legyen szó akár politikusokról, akár üzletemberekről, művészekről vagy tudósokról. A grandiózus történelmi jelzőket épp ezért érdemes meghagyni a történelemnek – utólag rendszerint sokkal okosabb az ember, mint amikor a bozótharc közepéből kommentálja az eseményeket.

Azonban Orbánt a nagy törökverő hadvezérhez, illetve de Gaulle tábornokhoz hasonlítani nem csak erős és ízléstelen túlzás, de az alapjai is erősen kérdésesek. Itt nem a bevándorlással kapcsolatos miniszterelnöki álláspontra és intézkedésekre gondolok, abban az ügyben a kormány – különösebb gátlások nélkül ugyan, de – nagyon eltalálta a pillanatot. A Jobbik és vidéke hiába emlegette évek óta a migrációs problémákat, még saját szimpatizánsait sem hozta különösebben izgalomba a kérdés, a kormány viszont a népáradat dinamikáját látva pont akkor jött elő ezzel a témával, amikor a probléma beköltözött a magyar hétköznapokba (miközben a baloldal meg a liberálisok még görcsösen ismételgették egészen az elmúlt hetekig, hogy nincs bevándorló-kérdés, nincs bevándorló-kérdés). A kormányzati intézkedések, az ideiglenes határzár ugyan nem biztos, hogy működni fog, de jobb megoldással eddig még senki nem állt elő. Mármint működővel, mert nem működő megoldásokból elég impozáns az európai repertoár, elég csak a lángoló franciaországi zsinagógákról meg külvárosi autókról szóló híradásokat felidézni.

Más miatt áll gyenge lábakon a Hunyadi- és a de Gaulle-párhuzam: el tudjuk képzelni bármelyikükről is, hogy egy bizonytalan nemzetközi környezetben a katonai kiadásokon spóroltak volna? Márpedig Magyarországon sajnos ez történt, ciklusokon, kormányokon és pártokon átívelően. 2003-tól 2010-ig a GDP-nk 1,7%-áról annak 1,1%-ára csökkent a honvédelmi költségvetésünk, de az elmúlt-nyolc-évet követő II. Orbán-kormány alatt nemhogy megfordult volna ez a folyamat, hanem tovább csökkent, egészen a gazdasági teljesítményünk 0,8 (más számítások szerint 0,7) százalékáig, ami elképesztően kevés.

magyarorszag_honvedelmi_koltsegvetes_tablazat_2001-2012.png

Különösen lehangoló a látvány, ha a Fidesz első kormányzati ciklusának 1,6-1,7%-os átlagával vetjük össze az elmúlt öt év nagyjából feleekkora ráfordításait. 2010 óta sok minden fontosabb volt, mint a haza védelme: a rezsicsökkentés, a stadionok, a nyugdíjemelés, az apparátusbővítés. Talán ha a Simicska-birodalomnak lett volna érdemi hadipari pillére, másként alakul a honvédelem költségvetési mozgástere – de nem volt.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Hunyadi Orbán De Gaulle Viktor"?

Dózsa György hol marad?

"Ilyen ország pedig nincs CDVIII.", ahol a nagy neveket cenzúrázzák. ;-)

BÁG már készíti a vastrónt?
Talán még Bayer Zsolttal a világháborúra is?
Ez már nem is Mandiner, hanem a csodálatos Mandarin. ;-)

Így van. Téged is hasonlították már a csókához mégis itt vagy. A nick neved után meg milyen szép kiegészítő is díszeleg.

Ezeknél a hasonlítgatásoknál sokkal érdekesebb a katonai kiadások alakulása.

BÁG-nak már csak azt kellene megmondani, hogy akkor ki lehet a mai Szapolyai János.

Gyurcsány? Tóbiás? Vona? Schiffer? Szigetvári? Csak nem Fodor Gábor?

Balog Ákos Gergely írásait kedvelem , mindig elgondolkodtatóak . Most azonban csak részben osztom nézetét : ha az olvasó/szavazó/polgár aktívan értékeli a "grandiózus" jelzőket , akkor veszélytelenek az ilyetén hasonlítások . Ugyanis a - szövegében is olvasható - viszonyítási alap révén érthető , mindössze egy momentum az asszociáció oka . Tehát értjük , nem az élő politikus túlzó-heroizáló karakterizálása a cél , hanem tevékenységének szimbolikus megvilágítása .

No, no!
Azért az "Elkúrtuk" kormányzást a történelem lapjaira fel fogják jegyezni. ;-)

"Gy. Feri utálja a pózolást!"

Na ja! Őt csak szexis kormányzásban, táncban és dalszövegben lehet megörökíteni.

"Táncolj velem
Táncolj velem
Amíg élhetünk
Felejtsd el a régit
Emelj fel az égig
Mert innen elmegyünk
De ezt a táncot
Még járjuk végig."

Megnyugtató, hogy mindenkivel fölényeskedsz.

Kár, hogy amikor elfogynak az érveid, akkor rendszeresen ad hominem érvelsz :P

Mit kérdeztél, drága?

hm?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés