Az erkölcsi válság azonban ennél is mélyebb és szélesebb. A kormány is attól esett pánikba, azért dobott be minden kommunikációs trükköt, azért hozott nagy személyi áldozatokat, mert tudta: a válság épp a rendszer lényegét, a rothadó gyökereket mutatja meg. Az elnöki (csak elnöki?) kegyelmet a legjobb gyermekvédelmi rendszer sem kerülhette volna ki. És a gyermekvédelem botrányára is a kegyelmi botrány világított rá.
Mert a kegyelemben, mint cseppben a tenger, a NER általános természete lepleződött le., Például a következő karakterjegyek:
1. A protekcionizmus-nepotizmus-protekcionizmus, a hűbéri összefonódások világa, az »letelefonálások«, »odaszólások«, a »fentről így akarják« sejtetése.
2. A végtelen álszentség, amelyben eszmék, nagy hangon hirdetett erkölcsi elvek, ideológiák csak hatalmi eszközök. Tartuffe trükkjei. Nem kell őket komolyan venni, hirdetőik sem gondolják komolyan őket.
3. A halalom teljes kontrollálatlansága, a kötelező szervilizmus, amelyben már senki nincs, aki figyelmeztetni merné a főnökséget a hibára.