Gyorsleltár az ellenzékről

„A Gyurcsány házaspár alighanem az egyetlen valamirevaló baloldali pártot üzemelteti ebben az országban, a gond csak az, hogy Ferenc cirka tizenhét éve folyamatosan bérli a népszerűségi lista utolsó helyét, merthogy néhány elvakult hívén kívül mindenki utálja az országban, azonkívül a saját szövetségesei is kíméletlenül rühellik, viszont állandóan az ő becses személyébe botlanak, amikor ellenzéki egységről papolnak, merthogy Gyurcsányt sem megkerülni, sem eltüntetni nem lehet, az ő neve sötétlik végzetként a közös pecsét helyén, szóval amíg a nyugdíjastagozat és a maradék népfront élteti, marad és uralkodik felettük, ez van. (...)

Gyöngyösi Márton hasznosítja a Jobbik nevű szabadalmat, a találmány lényege, hogy hol keresztes háborút hirdetnek cigányok, zsidók ellen, hol az amerikai nagykövettel ülnek össze széderestre, máskor Allah segítségét kérik török hazafiak megnyugtató társaságában, olykor pedig benyalnak az oroszoknak, és persze, az ő pénzükön utazgatnak, választást figyelgetnek, majd lelkesen közlik a világgal, hogy gyűlölik Putyint, szóval ők a Jobbik, most éppen a betonfalnál ütögetik a visszapattanó labdákat, hogy egyszer visszajussanak a salakpályára, több szót nem érdemes rájuk vesztegetni, kifújtak, végük van, mint a botnak.

Remek társaság a Momentum is, ők úgy születtek, hogy se Gyurcsány, se Orbán, aztán hirtelen mégiscsak Gyurcsány, ügyesen kilőtték az olimpiát, viszont rövid vajúdás után bedobták a közösbe Fekete-Győr Andrást, aki interjú közben néha tíz másodpercig is hallgat, hiszen ha semmi nem jut eszébe, amit nem írtak fel, abból nem lesz körmondat, két remekbe szabott hazaáruló is mozog körülöttük, Anna és Katalin, ott van aztán még az a Gelencsér nevű, szerény és okos fiú, aki önmagában is elég lenne ahhoz, hogy a roppant fiatalos, roppant eredeti, roppant vállalkozó kedvű pártot lehúzzuk a klotyón, úgy, ahogy van.”

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid