„Jól tudod, hogy számos ügy kapcsán állok vitában a politikai közösségetekkel, ugyanakkor én is szeretem a Hazámat, a könnyű pénzt, a kontroll nélküli hatalmat, a legális és illegális drogokat, a jó szexet és a jó focit. Úgy vélem, sok bennünk a közös, ezért régóta fontolgatom, hogy magam is szabadságharcosnak állok – ahonnan én nézem, nem tűnik ez olyan nehéznek: néhány trafikkal meg közbeszerzéssel és egy Kossuth-díjjal én is kivenném a részem Magyarország megvédéséből. Akár az Adrián, akár a perui nagykövetségen, akár Brüsszelben örömmel szolgálnám a Hazámat – a luxuson kívül nincs is sok igényem: egy jakuzzis szolgálati villa valahol a diplomatanegyedben meg egy Tesla vagy egy Hummer. A Teslát akkor kérem, ha a kimagasló zöldpolitikus, Áder János Köztársasági Elnök Urunk mellett dolgozhatok, a Hummert meg akkor, ha az orosz diplomáciai vonalon tehetem hasznossá magam.
Volna még egy kis probléma, amelyben a segítségedet kérem: van egy sógorom, akit kirúgtak a mocskos kommunisták a munkahelyéről, mert munkaidőben részegen zsidózott – kiváló főigazgató-helyettes lehetne a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Még az irodalmat is szereti, a gimnáziumban stabil négyes volt, a Nemzeti rockzenének meg egészen avatott szakértője, tinédzser korában az összes Egészséges Fejbőr- és Magozott Cseresznye-kazettája megvolt, az utóbbi években pedig még tovább tágította az érdeklődését, nagyon megkedvelte Bunyós Pityut, Máriót, a harmonikást, és bár amióta Jolly és Suzy szétvált, és szólóban folytatja, lett egy kis alkohol- és gyógyszerproblémája, úgy vélem ugyanakkor, hogy a Nemzet iránti elkötelezettsége, a Magyar kultúra iránti szeretete és Orbán Viktor Nemzetvezető Urunk iránti hűsége révén képes lesz ezzel megküzdeni, ha végre lehetőséget kap a szolgálatra. Havi két-három millió körüli összegre gondoltunk, és ígérjük, hogy nem fog nyilvánosan zsidózni, nem lesz vele semmi gond.
Már majdnem postára adtam a jelentkezési kérelmemet, amikor kezembe került Nemzetvezető Urunk nyilatkozata a Brüsszelben tőrbe csalt Szájer Jóska kapcsán, amely szerint az, amit tett, nem fér bele a mi politikai közösségünk értékrendjébe. Bevallom, hogy ez egy picit összezavart. Én eddig azt hittem, hogy amikor Nemzetvezető Urunk keresztény szabadságról beszél, az azt jelenti, hogy nekünk, Keresztény Magyaroknak, akik a rendszer elitjét képezzük, bármit szabad. Lophatunk, hazudozhatunk, uszíthatunk, pedofilokat menekíthetünk – a drogozás meg alapkövetelmény: Magyarországon az alkohol és a kokain, Brüsszelben és Ibizán meg inkább a partidrogok, az ecstasy meg a metamfetaminkristály csúszik. Lehet, hogy én egy régi vágású Magyar úr és NER-lovag vagyok, de aki egy zsák ecstasyt hoz a partiba, az akkor is a bajtársam, ha a drogos, libernyák Soros-hálózat gyalázatos hazugságokkal illeti, és törvénytelen eszközökkel járatja le. Ilyenkor hol van az Amnesty International? Ezeknek csak akkor jár a pofájuk, amikor a rendőrség füvező kölyköket állít elő, meg amikor arab gyerekek napokig nem kapnak enni valami migránstáborban – de amikor igazán nagy szükség lenne rájuk, amikor a Szájer Jóskát nem védi meg sem a képviselői igazolványa, sem a Magyar titkosszolgálat, de még az orosz sem, és kiderül, hogy imádja az MDMA-meghajtású homoszexuális csoportszexet, akkor bezzeg nincsenek sehol.